Fülszöveg
Volt egyszer ennek a déli-vajdasági-vidéki világnak egy jazzkrónikása. Jazzportréi világszintűek, újságíróként páratlan, szakácsnak egyedi.
Amíg Dormán László itt élt közöttünk (a háborúban vonult el a Pilisbe), egyetlen fényképalbuma, jazzkönyve sem jelent meg. Azóta sem. Legendás rádióműsorai mellett a zeneszerető emberek korosztályai nőttek föl. Hangja elszállt az éterbe. Írásait nemigen őrizte, amit mégis, azt időközben elmosta egy pincevíz.
Ha nem így lett volna, bele sem kezdek ebbe a könyvbe.
BEVEZETŐ Az 1950-es évek elején Kupuszina a színmagyar vajdasági falvak közé tartozott. A II. világháborút követő nehéz évek korszaka ez, a szocial...
Domonkos István megzenésített verseiről Gondolatok egy tanulmányhoz – levél helyett „Életemnek egy zenei akkord szabott irányt. Disszonáns akkord ...