Esszé, Zene
Fülszöveg
Volt egyszer ennek a déli-vajdasági-vidéki világnak egy jazzkrónikása. Jazzportréi világszintűek, újságíróként páratlan, szakácsnak egyedi.
Amíg Dormán László itt élt közöttünk (a háborúban vonult el a Pilisbe), egyetlen fényképalbuma, jazzkönyve sem jelent meg. Azóta sem. Legendás rádióműsorai mellett a zeneszerető emberek korosztályai nőttek föl. Hangja elszállt az éterbe. Írásait nemigen őrizte, amit mégis, azt időközben elmosta egy pincevíz.
Ha nem így lett volna, bele sem kezdek ebbe a könyvbe.
Fülszöveg Egy falumonográfiát tart kezében az olvasó, amely a vegyes népességű bácskai település, Pacsér történelméről és magyar lakosainak népi mű...
PENGERAJZ AZ ÚT PORÁBA Péter László megrajzolt kérdései és szóba öntött képei elé Minden lehet minden, és minden lehet semmi. Nézőpont kérdése. Az...