...és folytatódik... – Desiré Central Station 2011, 2. nap
2011. november 27., 23:22
Nagy Józsefet azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni. Nem cask szép hazánkban, a világ minden pontján ismert a magyarkanizsai születésű művész. Évek óta Franciaországban él, de 2007 óta a magyarkanizsai Nagy József Regionális Kreatív Műhellyel is dolgozik, így egyre gyakrabban láthatja a hazai közönség.
November 27-én kétízben, először 17 majd 21 órától láthatta a közönség a Nagy József Regionális Kreatív Műhely (Magyarkanizsa) és Kiosk Kortárs Művészeti Platform (Belgrád) Megnevezhetetlen című előadását. A rendező és játszó/táncoló Nagy József partnere a francia Anne-Sophie Lancelin, akivel már több produkcióban együttdolgoztak.
„Nagy József a produkcióban Ann-Sophie Lanceline-nel közösen egy, az intimitás által meghatározott teret alakít ki. Az intim tér két személy, egy nő és egy férfi, valamint a férfi és gyökerei: hazája, fái, vizei, népe között jön létre. Ezeket az érzéseket Nagy József a koreográfia által osztja meg velünk, de felhasználja a rajzait és a mozdulatképeit is. Az előadást Paul Celan versei inspirálták” – olvashatjuk a Megnevezhetetlenről.
Személy szerint én nem mindig tudok azonosulni a mozgás-, táncelőadásokkal. Keresem a konkrét történetet. Ami gyakran nincs. És rossz néven veszem, ha nem értem, amit látok. Lassan kezdem magma rászoktatni arra, hogy hagyjam, hassonak rám a képek, a mozdulatok apró finomsága, a hangok és a zene, az összhang, a lüktetés és a hullámzás. Hogy hagyjam magam elvarázsoltatni a pontosság és precízség, az erő és energia, az egymásrafigyelés és összjáték, vagy egy-egy bűvésztrükkel is felérő meglepetés láttán. Nem értettem, mi történik. De éreztem. Valamit. Ami szép és jó. Ami elvarázsolt. Amiért megéri színházba járni. És nem csak én, hanem még dupla teltháznyi ember is kapott ma este valamit. Valami Megnevezhetetlent.
A fesztivál december másodikáig várja a közönséget. A további programról, az előadásokról és sok érdekességekről a www.desirefestival.eu honlapon olvashatnak.
gigi
Fotó: Molnár Edvárd
„Nagy József a produkcióban Ann-Sophie Lanceline-nel közösen egy, az intimitás által meghatározott teret alakít ki. Az intim tér két személy, egy nő és egy férfi, valamint a férfi és gyökerei: hazája, fái, vizei, népe között jön létre. Ezeket az érzéseket Nagy József a koreográfia által osztja meg velünk, de felhasználja a rajzait és a mozdulatképeit is. Az előadást Paul Celan versei inspirálták” – olvashatjuk a Megnevezhetetlenről.
Személy szerint én nem mindig tudok azonosulni a mozgás-, táncelőadásokkal. Keresem a konkrét történetet. Ami gyakran nincs. És rossz néven veszem, ha nem értem, amit látok. Lassan kezdem magma rászoktatni arra, hogy hagyjam, hassonak rám a képek, a mozdulatok apró finomsága, a hangok és a zene, az összhang, a lüktetés és a hullámzás. Hogy hagyjam magam elvarázsoltatni a pontosság és precízség, az erő és energia, az egymásrafigyelés és összjáték, vagy egy-egy bűvésztrükkel is felérő meglepetés láttán. Nem értettem, mi történik. De éreztem. Valamit. Ami szép és jó. Ami elvarázsolt. Amiért megéri színházba járni. És nem csak én, hanem még dupla teltháznyi ember is kapott ma este valamit. Valami Megnevezhetetlent.
A fesztivál december másodikáig várja a közönséget. A további programról, az előadásokról és sok érdekességekről a www.desirefestival.eu honlapon olvashatnak.
gigi
Fotó: Molnár Edvárd
