„A színházigazgatóink körében készült körkérdésünkkor arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen előadásokat látnak a saját színházukon kívül, eljárnak-e más vajdasági színházakba, mennyire tudnak külföldi produkciókat látni, kikkel működnek együtt, és milyen előadások voltak nagy hatással rájuk. Kérdéseinkkel László Sándort, az Újvidéki Színház igazgatóját, Mezei Zoltánt, a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának vezetőjét, Urbán Andrást, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgatóját, Vukosavljev Ivánt, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatóját és Árokszállási S. Mártát, a szabadkai Gyermekszínház igazgatónőjét kerestük fel.

Milyen előadást látott utoljára más színházban?

László Sándor: A Kosztolányi Dezső Színház Az eredeti Hamlet című előadását.

Mezei Zoltán: Legutóbb a Népszínház szerb társulatának bemutatóját láttam.

Urbán András:Nikola Zavišić Zapis című előadását, a Népszínház szerb társulatának bemutatóját.

Vukosavljev Iván: Két bemutatót is láttam mostanában. A szabadkai Népszínházban A csúnya című előadást és az Újvidéki Színházban a Fanny és Alexandert.

Árokszállási S. Márta: A Népszínház szerb társulatának bemutatóját láttam utoljára. Sajnos a magyar társulat bemutatóját nem sikerült megnéznem, de általában ott vagyok a bemutatókon.

Természetes, hogy eljárnak egymás bemutatóira?

L. S.: Persze, természetes. Csak akkor nem megyek el, ha például éppen játszom vagy elutaztam. A Népszínház A csúnya című előadásának bemutatójára éppen azért nem tudtam eljutni, mert Kecskeméten vendégszerepeltünk. De általában bepótolom.

M. Z.: Igyekszem követni a vajdasági színházak munkáit, ha nem is megy mindig maradéktalanul. De hiányérzetem van. Van néhány színész, aki érdeklődéssel követi a másik munkáját, de ez nem elég. Hogy ez elfoglaltság, túlterheltség, fáradtság vagy lustaság kérdése, nem tudom, de annyi biztos, hogy nagyobb érdeklődést kellene tanúsítanunk egymás iránt.

U. A.: Ez szokás. Én személy szerint ebben rossz diák vagyok, mert van, amikor egész egyszerűen nem sikerül eljutnom.

V. I.: Igyekszem ott lenni minden bemutatón, hacsak nem játszunk éppen, vagy nincs elfoglaltságunk a színházunkon belül. Ez eddig is így működött, és remélem, hogy a továbbiakban is így lesz, hiszen végül is mégis csak egy nagy család a vajdasági színházi közösség.

Á. S. M: Ezt abszolút természetesnek tartom.

...

Milyen, nem a saját színháza készítette előadás volt Önre nagy hatással?

L. S.: Amit nem tudok mai napig elfelejteni, az a Népszínház Nem fáj című előadása, színháztörténeti jelentőségűnek tartom. De nagy hatással voltak rám a Kosztolányi Színház Urbit et Orbi és Dogs and Drugs című előadásai is, valamint már többször is láttam a Népszínház (Egy)mással című előadását, nagyon kedves számomra.

M. Z.: Erős színházi hatás? Most furcsát mondok. Nemrég zsűriztem a vajdasági magyar amatőr színjátszók találkozóján, ahol a magyarkanizsai csapat Faust című előadása az utóbbi egy-két év egyik legerősebb színházi élményét jelentette számomra.

U. A.: Azt kell mondjam, hogy a Kosztolányi színház Bikini-demokrácia című előadásának nyílt próbája.

V. I.: Nem is konkrét előadás jut eszembe... Azok a pillanatok kötik le a figyelmem, amikor a színpadon több helyen, két vagy több helyen egyszerre, párhuzamosan zajlanak az események.

Á. S. M.: A bolgár előadások nyűgöznek le. A bábjátékot nagyon magas színvonalon művelik.”

A teljes interjú itt olvasható.

A cikket Penovác Endre festményének fotójával illusztárltuk.