Vándorló rajztáblák Nyugat-Bácskában
2012. augusztus 02., 13:26
A budapesti Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar Népi Építészeti Tudományos Diákkörének (NTDK) hallgatói, szám szerint huszonnégyen a Vajdaság három Nyugat-bácskai településén végeztek kutatómunkát július 1. és 15. között, mely során 10-10 doroszlói és gombosi, valamint 4 szilágyi porta teljeskörű felmérését és dokumentációját, valamint a hozzá kapcsolódó látványrajzokat készítették el.
Doroszlón a Mária, keresztények segítsége egyházmegyei kegyhelyen, azaz a Szentkúton tanyáztak. Gombos a Tűzoltó Laktanya épületében biztosított szálláshelyet. Szilágyira pedig naponta kiutaztak a kialakított munkacsoportok, ahol ft. Orcsik Károly kalauzolta őket.
Az autentikus építésű parasztházak felmérésekor a tulajdonosok, az ott lakók mind szíves fogadtatásban részesítették a ,,vándorló rajztáblák” tulajdonosait. Zsohár Zsuzsanna szervező–részvevő használta e fogalmat az NTDK-s hallgatókra, nagyon találóan.
Esténként vezető–szervező tanárukkal, Fülöp Istvánnal konzultáltak a napi elvégzett munkáról. A szigorúan szakmai diskurzusokat, a helyieknek köszönhetően oldottabb hangulatú beszélgetések követték. Kísérő programként – például Doroszlón – Diósi János személyes tapasztalatokon alapuló előadását hallgathatták, arról, hogy régen miként zajlott a döngölt (,,tömött”) falú, nádas házak építése. A Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesület vegyeskórusának tagja, viseletkészítő, Horvát Erzsébet jóvoltából a helyi sok-szoknyás népviseletet próbálhatták fel a magyarországi lányok. Gomboson az Arany János Magyar Művelődési Egyesület tagjai bizonyultak dicséretes vendégfogadónak. A gombosi strand kitűnő helyszínnek bizonyult, kirándultak Zomborba és Apatinba is és a legutolsó estén Lakatos János és zenekara rögtönzött táncházat a diákoknak.
Fülöp István elmondta, a következő félévben a folyamatos műhelymunka keretén belül egységesítik majd a rajzokat. Azon túl, hogy visszaforgatják az oktatásba is, valamikor a jövő évben előbb Budapesten, később az adott helyszíneken rendezett kiállítás formájában ,,visszaadják” a közösségeknek ezeket az építészeti (érték-)felméréseket, melyeket aztán kamatoztathatnak a különböző fejlesztési projektek alkalmával. Sok esetben az enyészetnek ítélt épültek egyetlen maradandó dokumentációját képezik ezek a rajzok.
,,A nyílt és barátságos hozzáállás, a sokat látott és mégis toleráns, egymásra odafigyelő közösség páratlan kincs a Duna alsó szakaszán. Kívánjuk, hogy az egymással szövetségre lépő közösségek egy olyan szövetet alkossanak, amelynek szálain fennakad és fennmarad mindaz az érték, amit ez az olvasztótégely minden egyes lakosától és alkotójától kapott.” Ismét Zsohár Zsuzsannát idéztem, az említett Nyugat- bácskai közösségekről. Köszönjük neki, nekik. Vele együtt reméljük és kívánjuk ugyanezt.
Lennert Tímea
Az autentikus építésű parasztházak felmérésekor a tulajdonosok, az ott lakók mind szíves fogadtatásban részesítették a ,,vándorló rajztáblák” tulajdonosait. Zsohár Zsuzsanna szervező–részvevő használta e fogalmat az NTDK-s hallgatókra, nagyon találóan.
Esténként vezető–szervező tanárukkal, Fülöp Istvánnal konzultáltak a napi elvégzett munkáról. A szigorúan szakmai diskurzusokat, a helyieknek köszönhetően oldottabb hangulatú beszélgetések követték. Kísérő programként – például Doroszlón – Diósi János személyes tapasztalatokon alapuló előadását hallgathatták, arról, hogy régen miként zajlott a döngölt (,,tömött”) falú, nádas házak építése. A Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesület vegyeskórusának tagja, viseletkészítő, Horvát Erzsébet jóvoltából a helyi sok-szoknyás népviseletet próbálhatták fel a magyarországi lányok. Gomboson az Arany János Magyar Művelődési Egyesület tagjai bizonyultak dicséretes vendégfogadónak. A gombosi strand kitűnő helyszínnek bizonyult, kirándultak Zomborba és Apatinba is és a legutolsó estén Lakatos János és zenekara rögtönzött táncházat a diákoknak.
Fülöp István elmondta, a következő félévben a folyamatos műhelymunka keretén belül egységesítik majd a rajzokat. Azon túl, hogy visszaforgatják az oktatásba is, valamikor a jövő évben előbb Budapesten, később az adott helyszíneken rendezett kiállítás formájában ,,visszaadják” a közösségeknek ezeket az építészeti (érték-)felméréseket, melyeket aztán kamatoztathatnak a különböző fejlesztési projektek alkalmával. Sok esetben az enyészetnek ítélt épültek egyetlen maradandó dokumentációját képezik ezek a rajzok.
,,A nyílt és barátságos hozzáállás, a sokat látott és mégis toleráns, egymásra odafigyelő közösség páratlan kincs a Duna alsó szakaszán. Kívánjuk, hogy az egymással szövetségre lépő közösségek egy olyan szövetet alkossanak, amelynek szálain fennakad és fennmarad mindaz az érték, amit ez az olvasztótégely minden egyes lakosától és alkotójától kapott.” Ismét Zsohár Zsuzsannát idéztem, az említett Nyugat- bácskai közösségekről. Köszönjük neki, nekik. Vele együtt reméljük és kívánjuk ugyanezt.
Lennert Tímea
