Balázs F. Attila
Megtört kenyér

a város nesztelenül lemeztelenül
mocskos ködöt kavarnak
nagyszájú varjak
kiégett szemű férfiak az alkohol templomaiban
láthatatlan katakombákban új mítoszok
titkokat őrző falakra a repkény kapaszkodik
levágott fejekből felbugyognak a szavak
vak kezek mint megfagyott csirkék bután
elfekszenek néhány tétova mozdulat után
átlőtt könyvön át bukdácsol a csomagolt
rémület
a csatornákban deformált dögök között
kivágott hangszerfák
az utolsó fényvitorlás megfeneklett
visszavert hullámok fortyogva keresik az
egyensúlyt
négymilliárd árnyék: apró kráterek
a mesterséges fénnyel megvilágított falon
mint óriás százlábú
galambtojáson
lapul a jelenkor történelme
a kiegyezés megterített asztalára
özönlenek a svábbogarak
madárraj tollászkodik Thrasyllus tar fején
aki tudja hogy már csak rosszat jövendölhet
mintha éppen bagolytollat lelt volna
ebédhez megtört kenyerében –

Kérdés: