A 2013-as MAdT szponzorai


Köszönjük a támogatást!
Vissza
Állandósuló félelem a szegénységtő
2019. január 17., 08:17
„Nyugdíjas vagyok, a legalacsonyabb nyugdíjat kapom. A nyugdíjam 19.480 dinár, 35 ledolgozott munkaévvel. Mindenem elmegy a számlákra, az áramra, a lakbérre. Amikor mindezt kifizetem, mintegy 7000 dinárom marad az egész hónapra. Ez 200 dinárt jelent naponta”, mesélte a Szabad Európa Rádiónak Mirjana, egy belgrádi lakos. Ekkora nyugdíjjal a hölgyet csak pár ezer dinár választja el attól, hogy bekerüljön azok közé az emberek közé, akiket szegénység fenyeget, a Köztársasági Statisztikai Hivatal (RZS) szerint ebbe a csoportba azok az emberek tartoznak, akik egyedül élnek és havi bevételük nem haladja meg a 15.600 dinárt. Ebben a helyzetben van minden negyedik ember Szerbiában, a legveszélyeztetettebbek pedig a gyerekek, a fiatalok, a munkanélküliek és a vidéki területen élő lakosok, derült ki a RZS felméréséből. A szegénység fenyegeti azokat a háztartásokat, amelyeket két felnőtt és egy, legfeljebb 14 éves gyermek alkot, és ahol a havi bevétel nem haladja meg a 28.080 dinárt, továbbá azok a háztartások, amelyekben két felnőtt és két, legfeljebb 14 éves gyermek él, a havi bevételük pedig nem haladja meg a 32.760 dinárt.

A szegénységtől való fenyegetettség mint statisztikai kategória megmutatja, hogy milyen a helyzete az egyes személyeknek a nemzeti bevételeket figyelembe véve, magyarázta Sarita Bradaš, a Demokráciáért Központ munkatársa, amely nemrég szervezett kerekasztal-beszélgetést a szegénységről. A kutató azonban hangsúlyozta, hogy egyes csoportok is szegénynek tekinthetők, noha névlegesen nem fenyegeti őket a szegénység. „Ha valakinek mondjuk 20.000 dinárja van egy hónapra, és azt szétosztja 30 napra, akkor felmerül a kérdés, hogy ki tudja-e elégíteni az alapvető szükségleteit, jut-e élelemre, lakásra, fűtésre, utazásra” – mondta Bradaš. A hivatalos adatok szerint Szerbiában félmillió polgár tartozik az abszolút szegénységnek tekinthető kategóriába, ez azt jelenti, hogy havonta kevesebb mint 12.000 dinár a bevételük.

Saša Đogović közgazdász szerint az ilyen fokú szegénység a 90-es évektől egészen máig hatalmon lévők katasztrofális politikai döntéseinek a következménye. A családok költségvetése drasztikusan csökkent a hiperinfláció és a 20. század utolsó évtizede során, az október ötödikei változások után Szerbia egy átmeneti folyamatba került, amely már közel 20 éve tart. „Ez volt a kaszinógazdaság időszaka, amikor tömegesen magánosították a vállalatokat, mindenféle észszerű felügyelet nélkül, amikor nem ellenőrizték a pénz vándorlását, és amikor virágzott a korrupció és a megvesztegetés. Egyértelmű volt, hogy egyes személyek érdekeit tartották szem előtt, és nem a társadalom érdekeit. Ezzel együtt jött a munkanélküliség növekedése és a lakosság további elszegényedése” – nyilatkozta Đogović. A szakemberek szerint a szegénység csökkentését célzó politikai döntéseknek foglalkozniuk kell a gazdasági növekedéssel és az új munkahelyek megnyitásával, az oktatásba és egészségügyi védelembe történő beruházásokkal, a progresszív adópolitikával.

Szerbiában 270.000 ember kap pénzbeli szociális segélyt. Sarita Bradaš rámutatott az ilyen fajta segítségre szorulók abszurd helyzetére. „A pénzbeli szociális segélyt igénylők bevétele nem haladhatja meg a 8500 dinárt, ami a szegénység által fenyegetett kategória, sőt még az abszolút szegénységben élők kategóriája alatt van, amelyet másfajta módszerrel határoznak meg, felmérést készítenek a háztartások fogyasztásairól. Tehát azok, akik abszolút szegénységben élnek, nem tudják kielégíteni az alapvető szükségleteiket sem, de nem ők kapják a szociális segélyt, hanem azok, akiknek a havi bevétele kevesebb, mint 8500 dinár. Szóval az állam valójában nem törődik a szegényekkel” – véli Bradaš, aki szerint az is probléma, hogy az állam adópolitikája nem visel gondot arról, hogy az adó nagysága összhangban legyen az adóköteles személy gazdasági erejével. „A felmérés rámutat arra, hogy ha összehasonlítjuk a leggazdagabbak 20 százalékát és a legszegényebbek 20 százalékát, akkor kiderül, hogy nálunk az egyenlőtlenség kisebb az adózás előtt mint utána. Ez azt jelenti, hogy a költségek nem egyenlő arányban oszlanak meg” – magyarázta Bradaš.

Az illetékesek gondatlansága miatt a társadalom legveszélyeztetettebb rétegei arra kényszerülnek, hogy maguk keressenek kiutat annak érdekében, hogy kihúzzák a hónap végéig. „Segítenek a gyerekeim és a rokonság, de ők sincsenek sokkal jobb helyzetben. Én segítenék nekik, ha több lenne a nyugdíjam. És akkor így közösen kell, hogy feltaláljuk magunkat” – mondta Mirjana, a belgrádi kisnyugdíjas, aki hozzátette: az utóbbi években jelentős mértékben lecsökkentette azoknak a termékeknek a körét, amelyeket megengedhet magának.

Azt, hogy az emberek anyagi helyzete egyre gyengébb, Nadica Lakić is alátámasztotta, aki már 20 éve árul az egyik belgrádi piacon. „Az emberek azt vásárolnak, amit muszáj, szóval élelmet, és azt is sokkal kisebb mennyiségben, mint korábban. Megtörténik, hogy jön valaki és csupán egy vagy két tojást vesz. Egyre kevesebb az olyan vásárló, aki 30, 40 vagy 50 tojást kér, mint ahogy az korábban volt az ünnepi időszakban. A vásárlóerő teljesen visszaesett” – mesélte Nadica. Hasonlóan vélekedik Marija is, aki az egyik belvárosi utcában, egy rögtönzött standon árul ruhákat. „Az árak 300 és 500 dinár között mozognak. Semmit sem vesznek az emberek. Korábban könnyebben éltünk és jobban ment az eladás. Most nem. Az elmúlt három, négy évben nagyon rossz lett a helyzet. Én verseci vagyok, nekem a menettérti jegy Belgrádig 1200 dinárba kerül. Máról holnapra élek, ez egy borzasztó élet” – mondta Marija.

Miután december elején a parlament elfogadta a 2019-es költségvetést, Siniša Mali pénzügyminiszter kijelentette, hogy a költségvetés nagy részét a lakosok életszínvonalának növelésére fordítják, és megállapította, hogy Szerbiáé az egyik leggyorsabban növekvő gazdaság Európában. Mali azt is kijelentette, hogy várhatóan növekedni fognak a bérek a közszférában és a nyugdíjak, valamint hogy a GDP növekedése 2019-ben 3,5 százalékos lesz.

Saša Đogović közgazdász szerint részben észlelhető, hogy az utóbbi öt évben valamelyest fejlődött Szerbia gazdasága, de ez a növekedés „csigalassúságú”. „Számunkra elengedhetetlen lenne a 6–7 százalékos gazdasági növekedés éves szinten, hogy valóban érezhető legyen az életszínvonal növekedése egy átlagos, háromtagú háztartás számára. De hogy a pénztárcánk ma mennyire van tele, arról mi sem tanúskodik jobban, mint az, hogy a nettó átlagbérből nem tudjuk kifizetni az átlagos fogyasztói kosarat. Ehhez továbbra is mintegy másfél nettó átlagbérre van szükség” – mondta Đogović azzal az észrevétellel, hogy 2008 szeptemberében 1,35 nettó átlagbérre volt szükség a fogyasztói kosár megfizetéséhez. „Az életszínvonalunk nem hogy nem javult, hanem ezek szerint a mutatók szerint még rosszabbá is vált a 2008-as évhez viszonyítva” – tette hozzá a közgazdász. A Szabad Európa Rádió arra emlékeztet, hogy Aleksandar Vučić szerb államfő tavaly májusban kijelentette: 2018 és 2022 között eljön az „aranykor” Szerbia számára, ha sikerül megőriznie a békét és a stabilitást. A statisztikai adatok szerint azonban az „aranykor” azok számára, akik csak egyik napról a másikra tengődnek, továbbra is távoli álomnak tűnik. 

(Vajdaság MA, 2019. január 16.)