A 2013-as MAdT szponzorai


Köszönjük a támogatást!
Vissza
XLII. Durindó és LV. Gyöngyösbokréta

Üdvözöljük Törökkanizsán


Isten hozta Önöket Törökkanizsán!

Nagy öröm és kivételes megtiszteltetés számomra, hogy köszönthetem mindazokat, akik Szent Iván havának első hétvégéjén e csendes Tisza-parti városkába, Törökkanizsára látogatnak. Ahogyan azt már tavaly Bácskossuthfalván, a fesztivál zárórendezvényén elmondtam, idén városunk lesz a magyar néptánc, népdal és népzene délvidéki fővárosa. E pár napban sok-sok olyan vajdasági ember látogat el hozzánk, aki nap mint nap, időt, fáradságot és anyagiakat nem sajnálva azon munkálkodik, hogy megőrizze és az utánunk jövő nemzedékeknek továbbadja a magyar nép értékes, sajátságos hagyományait. A vajdasági magyarság életében a Durindó és a Gyöngyösbokréta azért különleges, mert a legnehezebb időkben is támaszunkként szolgált, erőt adott, s a közösségi élmény kiteljesedésének ajándékát nyújtva a legkisebb magyar közösségnek is lehetőséget teremtett a bemutatkozásra.
Külön szeretném köszönteni kedves vendégeinket, a Fesztiváltanács, a tisztelt Művészeti Szakbizottság és a Szervezőbizottság tagjait, továbbá mindazokat, akik ellátogatnak erre a – bízunk benne – feledhetetlen rendezvényre.
Külön szeretnék köszönetet mondani a törökkanizsai Tiszagyöngye Művelődési Egyesületnek, mely házigazdaként lelkes szervezőmunkával mindent megtett azért, hogy e hétvége valódi értékké és élménnyé nőhessen.
Szükségünk van a közösségmegtartó tartalmakra és a különféle fontos évfordulók megünneplésére. Az olyan nehéz időkben, mint amilyeneket manapság élünk, kiemelkedő szerep jut ezeknek a rendezvényeknek. Ilyenekből, Istennek hála, az utóbbi időben Törökkanizsán számtalan megvalósulhatott, ám a Durindó és a Gyöngyösbokréta történelmi jellegű s jelentőségű eseményként ragyog fel közösségünk életében.
Amikor a 2008-as év politikai változásait követően önkormányzatunkban a helyi magyar közösség valódi képviseletet kapott, puszta álomként lebegett előttünk, hogy Törökkanizsa egyszer e fesztivál házigazdája lehet. Ám végül, sok más akkor megfogalmazott elképzeléssel, céllal együtt, íme, mára ez is megvalósult! Közösségünk lelkes tagjai egy emberként sorakoznak fel azért, hogy az illatozó hársfák városában mindenki otthon érezhesse magát, s hogy a bánáti vendégszeretetet Önök még sokáig emlegessék – általa öregbítve Törökkanizsa hírnevét.
Ha már jeles évszámot említettünk, még néhány, községünk történelmét meghatározó jubileumra szeretném felhívni figyelmüket. Kilencszázkilencven évvel ezelőtt, 1028-ban zajlott le a nagyőszi csata, ahol Csanád vezér seregei legyőzték a pogány Ajtony csapatait, s az ütközetet követően épült fel Oroszlános monostora, melynek romjai a mai Majdány központjában őrzik a múlt emlékét. 1858-ban, tehát százhatvan éve felépült a törökkanizsai Szent György-templom (megjegyzem, itt már 1333-ban állt templom, a Boldogságos Szűz tiszteletére). Ugyancsak százhatvan éve, 1858-ban pedig Firigyháza önálló községi rangot kapott.
Dicső gyökereinket tisztelve s eleink hagyatékába kapaszkodva tudunk csak megfelelni a jelenkor kihívásainak, éppúgy, ahogyan elődeink tették itt, a bánáti szikeseken. Hosszú út áll mögöttünk: az elmúlt egy évtizedben megannyi harc, kudarc, de még több siker és eredmény vált útitársunkká. Tudjuk jól: csak egymásba kapaszkodva, összezárva tudunk előrehaladni, Törökkanizsa csak így tud továbbra is a csodára képes közösség lenni, csak így lehetünk méltók arra, hogy ekképpen köszönthessük kedves vendégeinket az 55. Gyöngyösbokrétán és a 42. Durindón.
Isten hozta Önöket a szőke Tisza, a barátságos emberek, az illatozó hársfák és a kastélyok városában!
Újhelyi Nándor,
Törökkanizsa község képviselő-testületének elnöke