A 2013-as MAdT szponzorai


Köszönjük a támogatást!
Vissza
XVIII. Kálmány Lajos Népmesemondó Verseny

Kálmány Lajos (1852–1919)


Kálmány Lajos (1852–1919)
Bánát behorpadt, ziháló mellén
Bartók kószál az Aranka mentén,
Ott Kálmány Lajos lila stólában,
A fövegén muhar és bogáncs van.

                                Bogdán József
 
Szeged szülötte, annak földjében nyugszik, ennek a városnak Tömörkény Istvánhoz, Juhász Gyulához mérhető, de hozzájuk képest fájdalmasan ismeretlen fia. Kucoráról származó édesanyja azonban gyermekének bácskai (ruszin, magyar) dalokat énekelt, később pedig a Bánsághoz kötötte sorsa, népköltészeti, néprajzi érdeklődése. Ő a miénk is tehát, itt, délebbre élőké is.
 
Fiatal papként szülővárosából Szajánba kerül, a szegedi kirajzású magyar faluba, és minden szempontból döntő volt ez a találkozás. Érintetlen, tiszta forrást, becses kincset talált Kálmány, a Bánság pedig híveiért mindenben bátran kiálló, ha kellett, nagybotú Lőrincként küzdő papot, hagyományait a folklorisztika legnagyobbjaihoz felzárkózó gyűjtőt kapott.
 
Tragikus volt ez az összekapcsolódás, de csodálatos értékeket teremtő. Elesett népének bátor pártfogása, „pajkos dalok gyűjtése” miatt minduntalan áthelyezték felettesei: Csókára, Feketetóra, Törökbecsére, és sok más helyre; gyűltek hát a népmesék, balladák, hiedelemleírások, népdalok egész Észak- és Közép-Bánságból, Törökkanizsáról, Majdánról, Kisoroszról, Padéról, Terjánról, Tiszahegyesről, Egyházaskérről. Máshol alig lelhető mély rétegekből feltörve, korában ritka erényként jelentkező pontos, a szépítgetést kerülő lejegyzésben. Ő fedezte fel Egyházaskéren Borbély Mihályt, zseniálisan ráérezve a teljes egyéni mesekincs gyűjtésének szükségére.
 
Gyűjtött, vizsgált családi és ragadványneveket, szokásokat, egyházi folklórt, a népélet teljes közegében mozgott. Például a Koszorúk az Alföld vad virágaiból erre a bizonyság.
 
A Bánság büszke lehet rá, hogy sorsa sorsába fonódott.