A 2013-as MAdT szponzorai


Köszönjük a támogatást!
Vissza
XVIII. Kálmány Lajos Népmesemondó Verseny

A szürke ló és a farkas / illusztrálásra ajánlott állatmese


Vót egy szegény ember, annak vót egy fia, úgy híták, hogy Laci, no hát Laci. Vót egy rossz szürke lovuk nekik. Ez a Laci aszonta az apjának, hogy:

– Édesapám – aszongya – , ez a szürke ló sovány. Mink kimegyünk a járásra, s majd őszre hazagyüvünk, ha meghízunk, meghízik a ló, meg én is. A járáson majd eléldegélek.

– Hát jó van, fiam.

Hát kimentek, aszongya a szürke a Lacinak:

– Édös gazdám, eredjé te haza – aszonta – , itt a nagy kút, ha szomjas leszek, iszok, ha éhes leszek, maj legelek! Eredje te haza!

Hát el is ment.

De rossz, sován vót a szürke. Hát mén arra egy farkas koma, aszongya:

– Te, szürke ló koma, én tégöd most mögöszlek!

Aszongya:

– Ne egyé meg, farkas koma, látod, csak a csontom, bőröm van, rossz, sován vagyok!

– Há jó van.

– Maj gyere e őszre!

Mén a farkas, hát tanákozott két kis báránnyá. Aszongya:

– Bárán komák, én most tikteket megeszlek!

– Majd őszre gyere, farkas koma, maj meghízunk itt a legelőn!

Nem bántotta üket.

Hát ott vót kint egy nagyon rossz, göszös malac. Aszongya:

– Malac koma, most én téged mögöszlek!

– Ne egyé meg, farkas koma, gyere őszre, maj nagy tokám lesz, meghízok!

Hát jó van, nem ette meg.

Hát ősz felé kiment a Laci az erdőbe, arra szürke ló felé, a legelőre. Egy nagyon nagy fát kivetett, egy nagy tuskója vót neki. Hát láti, hogy gyün a farkas, igényest mén a szürke ló komáhon. Aszongya:

– No, szürke ló koma, én most téged megeszlek!

– Hát mosmá megehetsz, farkas koma –, de akkó mán nagyon nagy fara vót a szürkének, vastag nyaka –, mosmá megehetsz, csak arra kérlek még, a farkam alatt van a passzus, nézd meg, hogy hány éves vagyok!

A farkas odamönt fő haj tani a farkát, a szürke ló két lábba: „durr, durr”, belerúgott. Eszállt egy húsz méterre a farkas.

– Jaj, jaj, jaj, jaj, még a másik apám fia se járt így!

Otthatta a szürke lovat. Hát mén a birkákhon.

– No, bárán komák, mosmá, tikteket megeszlek!

– Farkas koma, mosmá megehetsz, mosmá van faggyúnk is, meg minden, de az a kívánságunk, hogy elsőbb egy kicsit táncójunk!

Hát a farkas komát a közepire állította a két kos, ük széthúzódtak, összeugrottak, a farkasnak a fejit csúnyájú megsértették. Hajts, a farkas ekézd ordítani:

– Jaj, jaj, még a másik apám fia se járt így!

Hát otthatta a kisbáránokat is. Mén a farkas, odaért a malackáhon. Akkó mán nagy tokája volt.

– No, malac koma, mosmá megeszlek, lesz ám jó falatom belüled!

– Hát látod, farkas koma, mondtam, hogy majd őszre gyere, akkó má lösz mit ennöd. De nekem meg az a kívánságom, hogy fogd meg a fülemet, majd én muzsikálok, te meg táncósz.

Hát úgy is vót. A malac ekezdett sivalkodni, arra vót az a csürhe csorda, disznók. Ugye az sivalkodott, azok mög összeszaladtak, neki a farkasnak, jó megcsupáta az a sok disznó. Akkó a farkas:

– Jaj, jaj, jaj, még a másik apám fia se járt így!

Hát meglátta a Lacika a farkast, ráhúzta az ágat, a fát a gödörre, ü meg lehúzódott. Szaladt a farkas, nézett vissza a szürke lóra, meg a malacokra, meg a birkákra. Farkát lógatta. Spekulál a Lacika, mit csináljon, nagyon jó éles kis baltája vót neki, hogy ekapja a farkát, és levágja a farkát. Hát mit csinát, eccé elkapta a farkát, le a baltává, elvágta a farkát, mind lefosta a markát. Vége van a mesének.

Raffai Judit: A Rézmonyos. Ludasi népmesék. Szabadka, 2000, Palics–Ludas, 7–9.