ELŐSZÓ
Egy várost, egy régiót, a szülő- vagy lakhelyet, de akár a nosztalgia teremtette vidéket annyira lehet szeretni, amennyire ismerjük. Ahhoz, hogy megismerjük, a pillanatnyi benyomások elégtelenek. Tudnunk kell múltjáról, azokról az emberekről, akiknek nyomai beleépültek a hely történetébe, sorsokról, amelyek egymásba fonódása révén színesedett az idő szövete. A múlt ugyanis nem azonos a történelemmel. A történelem ugyan az emberrel szorosan összefüggő fogalom, lévén, hogy jelenlegi ismereteink szerint kizárólag az ember rendelkezik kiérlelt időfelfogással, ami nyomán rendszerbe képes állítani a múlt, a jelen és a jövő vonzatait. Mai történelemfogalmunk elnevezése a görög isztoreo szóból ered, ami egyaránt jelentette a múlt eseményeire vonatkozó kérdezősködést, kutatást és az így megismert események elbeszélését. Kissé sarkítva állítható, hogy a múlt nem egyéb, mint történet, a történelem pedig ennek a történetnek az elbeszélése. A múlt a részletgazdag realitás, a história ennek a leegyszerűsített, lecsupaszított, majdhogynem vázlatos és számos külső tényező által befolyásolt, ennélfogva a realitástól akár eltávolodó elbeszélése. A honismeret nagyobb igényű a történelmi kíváncsiságnál, részletekre, madártávlatból láthatatlan összefüggésekre kíváncsi, mert alapfeltételezése, hogy a múlt nem egy sivár időszelet, hanem élő emberek sorsának, saját belső idejük történésének viszonyrendszere, amelynek feltárására nem a globális történelemszemlélet hivatott, hanem az a helytörténet feladata. Zombor és Nyugat-Bácska helytörténeti feldolgozása szerencsére nem jár gyerekcipőben. Ennek érdekében sokat tett a Bács-Bodrog Vár-megyei Történelmi Társulat, a régió monográfusai, mindenekelőtt Jurg János és Muhi János, a későbbi kori kutatók közül pedig F. Cirkl Zsuzsa, Káich Katalin, Silling István, Kalapis Zoltán. Az ő munkáik ismeretében írta meg Pogány Margit Ami az életrajzokból kimaradt című cikksorozatát, amely íme, végre könyv formát ölthet. A szerző szerteágazó ismeretei, a felkutatott adatok gazdagsága és nem egy helyen a személyes érintettsége révén éppen azt a színezetet és hangulatot teljesíti ki a régió múltjának elbeszélésében, ami a történelemből hiányzik. Helytörténeti munkája során eleven képet fest a régió jeles figuráiról, köztük például Csihás Benőről, a Donoszlovitsokról, a Falcione családról, Ábrahám Pálról, Sinkó Ervinről, Rónay Istvánról, a Spitzerekről, a Fratricsevics famíliáról, a Fernbachokról, Herceg Jánosról, Csávosi Sándorról, Kiss Józsefről... De érdeklődése nem csupán a kor meghatározó személyeire, családjaira korlátozódik, hanem mozaikkockákként árnyalja a múlt emberképét korabeli újságcikkek felkutatásával, hozományleltár közlésével, vándorkönyvek bemutatásával, céhbizonyítványokkal, de helyet kapnak a gyűjteményben a hajdani intézmények, létesítmények, objektumok, malmosok, hangszerépítők, tanítók, olyan emberek, akik apró fogaskerékként segítették az élet szerveződését, az idő harmonikus folyását, jelenünk megképződését és nem utolsósorban a szerző egyfajta saját családi múltrekonstrukcióját. Pogány Margit nem a rendelkezésére álló helytörténeti munkákból kompilált könyvének megírása során, ellenkezőleg: saját kutatásai ellenőrzése végett, kontrollanyagként használta a már megjelent helytörténeti munkákat, és ennek során értékes észrevételekkel egészítette ki azokat, ahol pedig tévedésre bukkant, kiigazította a szerzőt, ami – hagyjuk meg, helytörténeti, honismereti dolgozatokról lévén szó – rendkívül fontos. A kötet rendkívül értékes dokumentációs anyaggal kerül az olvasó elé.
Fekete J. József
Tanulmányok és dokumentumok Herczeg Ferenc születése 150. évfordulójának tiszteletére
UTÓSZÓ 2012 októberének első napjaiban az Országos Széchényi Könyvtár derűs kirándulócsapata utazta végig az Al-Dunát, hogy a történelmi Magyarorsz...
ELŐSZÓ Egy várost, egy régiót, a szülő- vagy lakhelyet, de akár a nosztalgia teremtette vidéket annyira lehet szeretni, amennyire ismerjük. Ahhoz, ...