Szépirodalom
Töredezettségmentesítés
A töredezettségmentesítés egy számítástechnikai fogalom. Azt a folyamatot jelöli, amikor a hard disken tárolt adatokat a számítógép időnként újrarendszerezi, megkönnyítve ezzel a saját működését. Amikor koherens narratívába igyekszünk foglalni a velünk történt traumákat, mi is hasonlóképpen cselekszünk: megkíséreljük elmondani az elmondhatatlant, egységes keretet adva olyan eseményeknek, amelyek sorstörő jellegüknél fogva fragmentáltan maradtak meg az emlékezetünkben. Kormányos Ákos Töredezettségmentesítés című kötetének tétje, hogy a mozgássérültek mindennapjainak tematizálása által olyan liminális tapasztalatokat jelenítsen meg, amelyek a szépirodalomban csak ritkán kapnak helyet.
A könyv vállaltan önéletrajzi jellegű, szerzője ugyanis SMA-val küzd, és onkopszichológusként dolgozik. A segítő szakmát űzők hivatástudatának körülírására gyakran használják a gyógyító seb paradoxonát: eszerint azért válhatunk elég jó segítővé, mert a sebek, amelyeket életünk folyamán szereztünk, személyes és szakmai növekedésünk jelentéssel teli, funkcióval bíró tárgyaivá válnak. Vagyis a sérüléseinknek köszönhetően formálódunk olyan gyógyítókká, amilyenekre szükségünk lett volna. A Töredezettségmentesítés ilyen tekintetben egy önismereti utazás lenyomata is, szemben a fiatal költő előző, Paraván című verseskötetével, amelyben – ahogyan véleményem szerint a cím is jelzi – a lírai én a szerepjátszó líra színfalai mögé bújva próbálta lebontani a tabu fogalmát.
Mindkét könyvben a test áll a középpontban, de míg a Paraván az abjekciós képzetekre (a szépnek tartott képi ingerek normától eltérő, sokszor undort keltő részleteire) épít, addig a Töredezettségmentesítés éppen az átlagostól elütő, „megváltozott munkaképességű” test működésének normativitását tárja elénk. Teszi ezt elsősorban nyelvi eszközökkel, élőbeszédszerű tőmondatokkal, tényközlő egyszerűséggel – melyekben Terék Anna nyelvhasználata a mintája. Enélkül a jól eltalált intonáció nélkül ez a „verses vallomás” – éppen a konfessziók erős érzelmi hangoltsága miatt – túl tömény és megterhelő lenne az olvasó számára. Mintha a szerző feltépné a saját mellkasát, és a vérét ontaná ránk – akár a Szabó Eszter borítón látható hús-installációjából általam kinézett mitológiai pelinkánmadár. Ehelyett a nyomorpornó helyett ebből a kötetből a reziliens létezésmód lehetőségei csillannak fel előttünk, mint a 39. oldalon olvasható versben: „Nem lehet mindennap félve / leülni, hogy most majd nem kelek fel. / Nem lehet mindennap félve /megindulni, hogy majd most esek el. / Nem lehet mindennap félve / belépni, hogy majd most nem jövök ki. / És mégis lehet.”
A Töredezettségmentesítés cím nélküli szövegei három szólamban hangzanak fel. A legtöbbször az autobiografikus lírai ént halljuk, az ő szenvtelenül elmondott passiótörténeteit természeti képekben gazdag, meditatív megfigyelései egészítik ki. Ezek mellé társul harmadikként a külvilág zaja: azok a mérgező mondatok, amelyek egy mozgássérült számára szinte hétköznapiak. Például az, hogy: „Szeretnék már unokát, de nehogy neki szülj, / öröklődik a betegsége.” (31) Ezekkel szembesülve a képviseleti költészet vonásait, az érzékenyítés és az edukáció szándékát is felfedezhetjük a kötetben. Emiatt a fontos ügy melletti elkötelezettség miatt is nyerhette el Kormányos Ákos az idei Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjat.
A Töredezettségmentesítés első verse egy gyerekkori történet: a lírai én az iskola udvarán megkéri az egyik ismerősét, hogy vigye fel a táskáját az osztályteremig, mivel ő erre lépcsőzés közben nem képes. „Egy hosszú pillanatra lefagyott, majd sírni kezdett. / Azt mondta, neki ez nem megy, kérjek meg valaki mást. / Majd elrohant. / Megkértem valaki mást.” (7) Erről az a Margaret Mead nevéhez kötődő sztori jutott eszembe, mely szerint a neves antropológust az egyik diákja egyszer arról kérdezte, mit tart a civilizáció első jelének. A hallgató azt hitte, hogy a professzor horgokról, agyagedényekről vagy köszörűkövekről fog beszélni. Mead ehelyett azt felelte, hogy a civilizáció első jele az ősi kultúrákban az összeforrt combcsont volt, ami eltörött, majd meggyógyult. Ez ugyanis a bizonyíték arra, hogy valaki időt szánt arra, hogy együtt maradjon azzal, akit baleset ért, bekötözte a sérülést, biztonságba helyezte és ápolta a beteget. A civilizáció ott kezdődik, amikor képesek vagyunk felelősséget vállalni, és akár nehézségek árán is segítünk annak, aki önhibáján kívül bajban van. Erre tanít ez a könyv is.
Berényi Emőke (2022. április)
Fülszöveg Bácsgyulafalva (Telečka) története nem nyúlik vissza az ókorig, a középkori históriák is hallgatnak még róla, hiszen nyoma sem volt akkor...
Nem lesz minden rendben Fehér Miklós Minden rendben lesz, Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2023. Kupola csak focizni, Fehér Miklós csa...