A 2013-as MAdT szponzorai


Köszönjük a támogatást!
Vissza
XXXIX. Durindó és LII. Gyöngyösbokréta

A Bartók Béla Művelődési Egyesület megalakulása


Az 1930-as években Iparos Dalárdaként működő énekkar a Kis Ferenc utcai Iparkamara szűkös épületében tartotta a próbákat. Az énekkarral szinte egy időben alakult meg helyi zenészekből a tamburazenekar, és ugyanekkor érdeklődés mutatkozott a néptáncok iránt is. Csantavéren megmozdult a művelődési élet.
Egy átszervezés során, 1968-ban a korabeli Jugoszláv Művelődési Minisztérium engedélyével létrejött a Bartók Béla Kultúrművelődési Egyesület. Az újonnan megalakult egyesület – amelynek első elnöke Oravec Lajos volt – magában foglalta a számbelileg egyre növekvő énekkart, a tambura- és citerazenekart, valamint a néptáncosok együttesét. Az egyesület szakcsoportjai a megalakulásuktól egy évtizeden át a régi központi iskola tantermeiben tartották a próbákat.
Az énekkar elsősorban kamarakórusként szerepelt Sándor Géza zenetanár vezényletével. Leggyakrabban állami ünnepeken, valamint Szabadka községközi művelődési egyesületeinek a 60-as évek végétől Csantavéren évente megrendezett körzeti szemléin lépett fel. Azonban az énekkar csakhamar sikeres népdalkórusként is bemutatkozott: közösen lépett fel a citera- és tamburazenekarral, amelyet Gogolyák Antal zenetanár vezényelt.
A zenekar Angyal Imre prímás vezetésével az énekkar mellett a néptánccsoporttal is fellépett, és ebből látszik, hogy nemcsak a kórusnak, de a zenekarnak is kiterjedt szerep jutott. A tánccsoport első koreográfusa Földi Teréz tanítónő volt. A három szakcsoport a színházban mindig telt ház előtt tartotta hangversenyeit. A közönséget különösen vonzotta volt a népzene és a néptánc. A helyi bemutatókon kívül a szakcsoportok évente részt vettek a Rumán megtartott Vajdasági Művelődési Egyesületek Fesztiválján, valamint a testvérvárosok – Szabadka, Zombor és Eszék – nagyszabású közös rendezvényein. Ezt követően hármas találkozókat szerveztek, amelyeken a csantavériek mellett a szabadkai Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület énekkara és a kúlai Bartók Béla Művelődési Egyesület énekkara rendszeresen találkoztak és fölléptek a három községben. A záróénekeket minden alkalommal együttesen adta elő a három kórus.
A néptáncosok szintén sikeresen mutatkoztak be a számukra rendezett községi és vajdasági fesztiválokon. Látványosak voltak ezek a bemutatók, amelyeken a Vajdaságban élő nemzetek és nemzetiségek tánccsoportjai felléptek. A vidéki közönség különösen kedvelte csantavériek magyar népzenére koreografált virtuóz táncát. Az 1970-es évek közepén megalakult az amatőr színjátszók szakcsoportja, amelyik a helyi bemutatókon és vidéken egyaránt sikeresen szerepelt.
Az 1980-as évek elején az egyesület végre állandó helyet kapott egy főutcai házban, amelyet közpénzekből, támogatásokból és önerőből folyamatosan átépített, felújított, és amelyben ma is működik. Ezekben az években a néptáncosok több kisebb csoportba szerveződtek, és újra megalakult a színjátszók csoportja. Az egyesület tagjai számos vidéki és külföldi fellépésen szerepeltek és öregbítették Csantavér hírnevét Magyarországtól egészen az egykori Szovjetunióig.
Az 1990-es évek érzékenyen érintették a művelődési életet. Sok tehetséges fiatal külföldre távozott, az idősebbek családi és munkahelyi okok miatt elhagyták az egyesületet, amely ekkorra már súlyos anyagi gondokkal nézett szembe, és a megmaradásért küzdött.
A Bartók Béla Művelődési Egyesületben ma öt sikeres szakcsoport működik: az énekkar, a Gyöngyvirág kézimunkacsoport, a képzőművészek, a bábosok és a klasszikus táncosok csoportja. Az egyesület mindent megtesz azért, hogy községünk művelődési élete fellendüljön és az ifjú korosztályt bevonja ebbe a munkába.
Szedlár Rudolf