A 2013-as MAdT szponzorai


Köszönjük a támogatást!
Vissza
XXXIV. Durindó és XLVII. Gyöngyösbokréta

Péterréve


Péterréve
Annak ellenére, hogy Péterrévével kapcsolatban írott forrás csak a XI. századból maradt fenn, a civilizáció nyomai több ezer évre (i. e. 4300–3500-ra) nyúlnak vissza ezen a tájon. Az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején a Csík-patak partján végzett ásatások újabb kőkori és bronzkori veremlakásokat, tárlóvermeket, agyagedényeket, pala- és kőszerszámokat hoztak a felszínre. A későbbi korok feltárásai során Péterréve területén szarmata edényeket és fegyvereket találtak, melyeket az Óbecsei Múzeumban őriznek.

1092. (más források szerint 1093.) augusztus 25-én kelt az oklevél, mely a tihanyi bencés apátság birtokainak és jogainak számbavétele során említést tesz egy Péterréve nevű településről is, révvel a Tisza mellett („…Peterreus iuxta Tyza!cum portu!). A tatárjárás (1241–1242) során a falu – a többi ez idő tájt lakott településhez hasonlóan, megsemmisült.
Zsigmond király 1412-ben Brankovics György (Đurađ Branković) szerb despotának adományoz több várost és hűbérbirtokot, köztük Óbecsét, Perlezt, Kölpényt, Pacsért és Péterrévét is. Brankovics nem sokkal később, 1440-ben elzálogosítja, egyes források szerint 1422-ben, mások szerint 1441-ben pedig rokonának, Birinyi Pálnak ajándékozza a falut.

A mohácsi vész után a település elnéptelenedik. Magyar lakossága elmenekül, s helyükön a törökök elől észak felé húzódó szerbek telepednek meg.

Péterrévére 1698-ban települt jelentősebb számú szerb lakosság, 1702-ben pedig létrejött a Tisza menti határőrvidék, amely a XVIII. század derekáig állt fenn. Mária Terézia a megszűnt határőrvidék helyén 1751-ben megszervezte a Tiszai koronakerületet, és ezt követően igen gyorsan megkezdődött a területek újratelepítése.
A falu 1846-ban mezővárosi rangra emelkedik, s 1870-ben pedig sikerül megváltania magát a földesúri terhek alól. Az 1848-as szabadságharc eseményei nem kerülték el ezt a vidéket sem.

Amikor 1849 januárjában Óbecsén át kivonult Bácskából a magyar sereg, az érintett településékről, így Péterrévéről is sokan menekültek Szegedre, Bajára, Szabadkára.
1703-ban Péterrévén megnyílt az első pravoszláv népiskola, míg az első magyar nyelvű katolikus iskola létesítését 1773-ra teszik.

Az első nádtetős katolikus templom 1772–73-ban, az új templom pedig 1805-ben épült meg, s ma is áll. 1854-ben hatalmas tűzvész pusztított a faluban, melyben a templom is leégett. Nagy áldozatok és a hívek odaadó munkája árán sikerült újjáépíteni.

Az 1940-es évek során a vasútállomás közelében két lakóház összekapcsolásával egy kápolnát létesítettek, melyet Szent Imre hercegről neveztek el. A 1980-as évek derekán az eredeti épületet lebontották, s helyén új, korszerű kápolnát emeltek.

1777–1780 közt épült a bizánci stílusú pravoszláv templom. Ikonosztázionját 1792–93-ban a kor ismert festője, Teodor Ilić Češljar festette.

A XX. század hetvenes éveiben épült fel a helyi hívek munkájával és adakozásából a Mária mennybemeneteléről elnevezett kápolna, majd az 1980-as évek során a mintegy 6 hektár területen elterülő kolostor, mely a gyógyító hatásáról ismert Szentkúttal együtt egy ideig igazi kegyhelyként szolgált. Újabban emberbaráti feladatokat lát el.

A XIX. század második felében, főképp a kiegyezést követő időszakban, a monarchia államberendezkedése megszilárdult, az országon belüli viszonyok konszolidálódtak, s a jelentős gazdasági fellendülésnek köszönhetően a társadalmi élet számos területe korábban nem látott fejlődésnek indult.

A századfordulóra megépült a falu számos, a településképet meghatározó épülete, köztük 1891-ben a Nagyzárda. Az első világháborút megelőző évtizedek a fejlődés, a gyarapodás időszaka. Vasútvonal épül, postát, távírót, állomást kap a falu, kiépül az állomás felé vezető főutca, két téglagyár és egy szikvízgyár is működik.

1925-ben megkezdődött a betelepítés. Péterrévére elsősorban líkai telepesek érkeztek, majd hercegovinai, crnagorai dalmát és bosnyák „kolonisták”, mintegy 40 család.

A II. világháború és az azt követő időszak súlyos áldozatokkal járt.

A XX. század hatvanas éveiben a falu túlnyomórészt mezőgazdasági termeléssel foglalkozó lakossága meghaladta a 10 000 főt, így az egykori Jugoszlávia legnagyobb falusi jellegű településeként tartották számon.

Péterréve az 1970-es évek végén testvérséget köt négy Petrovo Selo nevű jugoszláviai településsel. Így az öt Petrovo Selo lakói évente más-más faluban találkoztak, s sportban, szórakozásban, barátkozásban együtt töltöttek 1-2 napot. Péterréve a 2. (1980) és a 7. (1985) találkozó házigazdája volt. 1989 szeptemberében a szlavóniai Staro Petrovo Selón találkoztak utoljára a testvérfalvak küldöttségei. Az 1990-ben esedékes újabb péterrévei vendéglátásra a legújabb háború kitörése miatt sajnos már nem került sor.

A XXI. század első évtizedében újabb testvérvárosi kapcsolatok alakultak ki a Baranya megyei Harkány fürdővárossal (Magyarország), valamint Tusnádfürdő (Hargita megye, Románia) településsel.
 
Beretka Ferenc