Történelem, Helytörténet, Társadalomtörténet
Fülszöveg
Száz esztendő pergett le azóta, hogy betemették a nagy háború (1914– 1918) utolsó lövészárkait. Az olvasó kezébe adott könyv azoknak az őseinknek az emléke előtt tiszteleg, akik harctéri árkokból, bunkerekből és kavernákból költöztek a katonatemetőkbe, azok előtt hajt fejet, és mond értük imát, akiknek csontjai Európa-szerte porladnak. A hősök közül nagyon kevesen nyugosznak a topolyai Nyugati temetőben. A könyv azokról a felmenőkről is tisztelettel emlékezik meg, akik a harcokat megjárva életben maradtak, és a megpróbáltatások után itthon szorgalmasan művelték a földet, dolgoztak műhelyükben, illetve folytatták az 1914-ben kényszerűen megszakított felső iskolai tanulmányaikat.
Fülszöveg: Lassan fakulnak az ifjúkori emlékek, a letűnt élet… Mindent édesanyámnak köszönhetek, aki elindított, és őseimnek, akiktől egész...
Magyarok a királyi Jugoszláviában (1918-1941) – Cikkek, tudósítások, helyzetjelentések a kisebbségi életről
Fülszöveg Kötetünkben olyan írások olvashatók, amelyek betekintést engednek a délvidéki magyarság 1918–1920 utáni két évtizedének szellemi ...