Történelem, Helytörténet, Társadalomtörténet
Fülszöveg
Száz esztendő pergett le azóta, hogy betemették a nagy háború (1914– 1918) utolsó lövészárkait. Az olvasó kezébe adott könyv azoknak az őseinknek az emléke előtt tiszteleg, akik harctéri árkokból, bunkerekből és kavernákból költöztek a katonatemetőkbe, azok előtt hajt fejet, és mond értük imát, akiknek csontjai Európa-szerte porladnak. A hősök közül nagyon kevesen nyugosznak a topolyai Nyugati temetőben. A könyv azokról a felmenőkről is tisztelettel emlékezik meg, akik a harcokat megjárva életben maradtak, és a megpróbáltatások után itthon szorgalmasan művelték a földet, dolgoztak műhelyükben, illetve folytatták az 1914-ben kényszerűen megszakított felső iskolai tanulmányaikat.
Fülszöveg: És most útjára bocsátom életem történetét. Az életrajzomat. Nyugodt vagyok. Hogy ezt megírtam, ezzel jót is akartam. Amit vállal...
Fülszöveg – Az államelnököt azért nem kell beletenned! – szólt az utasítás, amikor felkértek, hogy írjak néhány méltató szót ehhez a kötethez. Pers...