A 2013-as MAdT szponzorai


Köszönjük a támogatást!
Vissza
Ács Gedeon Életműdíj
2008. december 20., 14:35

Ács Gedeon Életműdíj a horvátországi magyarságért végzett kiemelkedő munka elismeréséül • A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének a vezetése a díszülésen szerette volna tudatosítani a fáradhatatlanul tevékenykedőkben, de a csalódások miatt időnként lankadókban is, hogy igenis számon és tiszteletben tartják azokat, akik kis közösségünkért készek voltak áldozatokat is hozni. De még mielőtt a szerény kitüntetések átadására sor került volna, egy reneszánsz énekekből álló összeállítást hallgathatott meg a vendégsereg, Szabó Anna, Balikó Mariann, Dévity Zoltán és Ujházi János előadásában. A Reneszánsz diszkó - avagy szórakoztató zene a 16. századi Európában című produkció után a két műsorvezető elmondta, mikor alapították a díjat, és hogy mit kell tudni a névadóról. Majd az egyenként elhangzott méltatások után a díjazottak, illetve hozzátartozóik átvehették az Ács Gedeon Életműdíjat. Az oklevelet és az emlékplakettet Pasza Árpád, a HMDK elnöke és Jakab Sándor, a jubiláló szervezet ügyvezető elnöke adták át. A díjazottak iránti tiszteletünk jeléül közöljük az elhangzott méltatásokat.

Becze Illyés – 1922-ben született Szentlászlón, az elemi iskolát is ott végezte. Eszéken fejezte be a polgári középiskolát. 1937-ben csatlakozik a szentlászlói színjátszók csoportjához, amely az önkéntes tűzoltóegylet keretei között tevékenykedett. Számos színdarabot rendezett, de szerepeket is vállalt. Ő indította el a felnőtt és gyermektánccsoport működését is. Időközben a színjátszó csoport művelődési egyesületté nőtte ki magát, amelynek az irányításában, a különböző szekciók létrehozásában oroszlánrészt vállalt. Mindenki számára hozzáférhetővé tette a kultúrotthonban működő olvasókört, a több mint ezer magyar könyvvel rendelkező könyvtárat, ahol 1956-tól heti egy alkalommal mozielőadásokra is sor került. 1963-ban Eszékre költözött, ekkor már tagja a Horvátországi Magyarok Szövetsége elnökségének. Rendszeresen szervezett színházlátogatásokat Magyarországra a Szlavóniában és Baranyában élő magyarok számára. A HMSZ-ben különböző tisztségeket töltött be egészen 1988-ig, amikor is a belviszályok miatt kilépett az akkori vezetőségből. A háborús évek alatt részt vett a Magyarországra menekült horvátországi magyarok összejövetelein. A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének megalakulásától elnökségi tagja.

Keresztes Árpád – 1943-ban született Sepsén. Az általános iskola elvégzése után a szabadkai tanítóképzőben tanul tovább, majd pedagógusi munkája mellett az eszéki tanárképző főiskolán szerez ének-zene szakon oklevelet. A hetvenes évek elején szülőfalujában megalapítja a vöröskereszt helyi szervezetét, rendszeresen gyűjtést szervez a szegény sorsúak megsegítésére, személyes példamutatásával élére áll a véradó mozgalomnak. Az akkori Vöröskereszt emlékplakettel jutalmazza tevékenységét. A szerb megszállás alatt a lecsökkent tanár- és diáklétszám miatt több iskolában is tanít: Laskón, Vörösmarton, Hercegszőlősön és Kiskőszegen is. Emellett, ha szükség volt rá, elmenekült családtagok öreg hozzátartozóit gondozza, ENSZ-katonák segítségét igénybe véve megszervezi az élelmiszer- és gyógyszerellátást. 1998-ban a Laskói Általános Iskola igazgatójává nevezik ki. Szívén viselte a nélkülözni kényszerülő gyermekek sorsát, ezért rendszeresen pályázati támogatásért fordult érdekükben a Mocsáry Alapítványhoz. Munkája elismeréseként 2002. november 9-én a Magyar Kultúra Alapítvány budavári székházában átvehette a Mocsáry-díjat. Keresztes Árpád alapítója és vezetője a Horvátországi Magyar Pedagógusok Fórumának. A HMDK elnökségének tagja, oktatási bizottságának elnöke. Egyházközségének presbitere és kántora.

Ognjenović Kettős Zsuzsanna – 1953-ban született Eszéken. Az általános iskolát Kopácson és Laskón végezte. Ezt követően beiratkozott az Eszéken működő Franjo Kuhaè Zeneiskolába, ahol ének-zene szakon végzett, majd pedig a pécsi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, zongora szakon tanult tovább. A hetvenes évek közepén kezdett dolgozni a laskói általános iskolában, illetve annak kihelyezett kopácsi és várdaróci tagozatán, ahol énekkart, zenekart és tánccsoportot vezetett. Tagja volt a HMSZ központi népi tánccsoportjának is.
Laskón megalakította az asszonykórust, és átvette Troszt Irénkétől a kopácsi vegyes kar vezetését. A háború után, 1998-ban kezdeményezi a kopácsi és a laskói kórus újraindítását. A két énekkar tagjai aztán közösen létrehozzák az Alfalusi Vegyes Kart, amelynek ő a vezetője azóta is. Az 1999-ben alakult csúzai népi táncegyüttest, a Csárdást megalakulásától kezdve vezeti, rendkívül sikeresen. Három évtizedes fáradhatatlan tevékenységének elismeréseként 2002-ben a Magyar Kultúra Lovagrend kitüntetésében részesítették. Közéleti szerepet is vállalt: a HMDK kulturális bizottságának elnöke, és tagja a járási és megyei kisebbségi önkormányzatnak is.
Reppmann Dékány Zsuzsanna – 1941-ben született Csúzán. Az általános iskolát Csúzán és Vörösmarton fejezte be. A HMSZ ösztöndíjasaként az eszéki tanítóképzőben tanul tovább, majd elhelyezkedik, és munka mellett elvégzi a pedagógiai főiskola matematika szakát.

Első munkahelye Laskón volt, az ottani általános iskolában, majd egy év múlva, 1962-ben a hercegszőlősi iskolába kerül, ahol évtizedeket tölt el tanárként. Általános iskolás korában két példaképe van: Merki Ferenc matematikatanár és Baranyai Schneider Júlia magyartanár, akiknek a hatására a hercegszőlősi iskolában a matematikatanítás mellett magyar (nyelvi) szakköri foglalkozásokat szervez. A 80-as évek végén bekapcsolódott a matematika-tankönyvek magyarra fordításába. A háborús éveket itthon vészeli át, és a rendkívül nehéz körülmények ellenére is tanít. A hercegszőlősi magyar tagozat megszűnése után a laskói iskolába kerül, és innen megy nyugdíjba a terület Horvátországhoz való visszakerülése után.

A háború (1997) után a HMDK küldötteként képviseli a horvátországi magyarságot a MÁÉRT Kulturális Bizottságában, és részt vesz a budapesti Apáczai Közalapítvány Tanácsadó Testületének munkájában. A tanítás mellett már a 70-es évek elejétől bekapcsolódik Csúza társadalmi és művelődési életébe, nagyszabású rendezvények ötletgazdája és fáradhatatlan szervezője. Közel 30 évig a helybéli Jókai Mór Kultúregyesületnek hol az elnöke, hol a titkára volt. A művelődési élet szervezését átadta a fiataloknak, de továbbra is feladatának tekinti a Csúzai füzetek című helytörténeti jellegű kiadvány következő számainak előkészítését és megjelentetését.
Szloboda János (posztumusz) – 1936-ban született Újbezdánban. Az 1950-es években szentlászlói iskolaigazgatóként gyermeknevelési tanácsokkal látta el a szülőket, az általános műveltséget bővítő előadásokat szervezett a helyi fiatalokkal együtt. Ambíciói azonban továbbtanulásra ösztönözték. Megszerezte a tornatanári oklevelet, majd a pélmonostori általános iskolában kapott állást. Rendkívüli aktivitás, közéleti szerepvállalás jellemezte az időközben magyar tagozattal is bővülő pélmonostori középiskolai központ iskolapedagógusát, tulajdonképpen egyik vezetőjét, aki közben magiszteri fokozatot szerzett a rijekai egyetemen. A pélmonostori járás, illetve a régió Eszéken működő képviselő-testületének az alelnöki tisztségét is betöltötte az évek folyamán, és több mint nyolc éven keresztül elnöke volt a Horvátországi Magyarok Szövetségének (HMSZ), amelynek művelődésszervező, hagyományőrző, oktatásfejlesztő tevékenységét rendkívül sikeresen koordinálta, és oroszlánrészt vállalt a falusi művelődési házak felújítását, infrastrukturális fejlesztést lehetővé tevő anyagi háttér megteremtésében az 1991-ig tartó időszakban. A horvátországi magyarság túlnyomó többsége akaratának eleget téve, sokadmagával megalapította a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségét (1993), amely a békés reintegrációig (1997) eltelt időszakban a horvátországi magyarság egyetlen országos szervezetévé nőtte ki magát, megvalósítva ezáltal a horvátországi magyarság – azóta szándékosan, új szervezet létrehozása révén szétrombolt – egységét. A HMDK első alapszabályát, statútumát Szloboda János írta.

1998. január 21-én az egyik pécsi kórházban elhunyt. A kis létszámú, parányinak számító közösségek a Szloboda Jánoshoz hasonló formátumú közéleti, vezetésre termett emberek elvesztését nem képesek pótolni.
Vass Zoltán (posztumusz) – Kopácson született 1948-ban. Az általános iskolát Kopácson kezdte, Laskón fejezte be. Ezt követően a szabadkai tanítóképzőt választotta, ahol 1967-ben szerzett oklevelet. Még ugyanebben az évben elkezdett dolgozni a laskói általános iskolában, majd 1971-től 1978-ig Kopácson, szülőfalujában volt tanító. 1978-tól 1991-ig a laskói Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója volt. Az ő mandátuma alatt új iskola épült Laskón, amelyet 1981-ben avattak fel. 1991 őszén a szerb hatalom megfosztotta igazgatói tisztségétől.
A háborús éveket itthon töltötte, egyedül tanította a kopácsi gyerekeket, a 6-14 éves korosztályba tartozókat. A békés reintegráció után Laskón tanított, egészen haláláig. Tíz éven keresztül az iskolabizottság elnöke volt. Pedagógusi munkája mellett aktív szerepet vállalt a társadalmi és politikai életben is, 1991-ig a kopácsi faluvezetésben, a vadászegyesületben és a tömegszervezetekben, a reintegráció után a HMDK-ban, a Horvátországi Magyar Pedagógusok Fórumában (elnökségi tag) és a Bellyei járás Magyar Kisebbségi Önkormányzatában (elnök), valamint Eszék-Baranya megye Magyar Kisebbségi Önkormányzatában (tag). 2007. november 17-én távozott az élők sorából. Halálával családját, diákjait, barátait és munkatársait, de a maroknyi horvátországi magyarságot is pótolhatatlan veszteség érte.

Ács Gedeon (Bellye, 1819 – Csúza, 1887)

Református lelkész, a Drávaszög XIX. századi népéletének tudós megfigyelője és leírója, naplóvivő. Lelkészi tevékenységét édesapja mellett kezdte Laskón. Rokonszervezett a 48-as eszmékkel, a szabadságharc bukása után csatlakozott Kossuth Lajoshoz, akit Kis-Ázsiába is elkísért, a kormányzó tábori lelkésze lett, majd pedig Törökországból Amerikába költözött. 1861-ben visszatért szülőföldjére, Csúzára, ahol haláláig lelkészkedett. Közéleti ember volt, olvasóegyleteket, olvasóköröket alapított.

A DÍJ

A díjat a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége 1997-ben Vinkovcin tartott közgyűlésén alapította, amelyet azoknak ítélnek oda, akik kiemelkedően sokat tesznek/tettek a horvátországi magyarságért. 1997-ben a díjat megkapták: Apró Mátyás V., Apró György V., Kettős János, Sándorka Bálint. (Új Magyar Képes Újság, 2008. december 18.)


()