A 2013-as MAdT szponzorai


Köszönjük a támogatást!
Vissza
Halász Dániel a 20. század vértanú szentjeinek társaságában
2009. március 19., 13:59

Az ember egyik alapvető vágya, hogy már innen a földről kapcsolatba tudjon lépni az éggel, de sokszor túl kicsinek és esendőnek érzi magát ahhoz, hogy közvetlenül keresse a kapcsolatot az Istennel. Közvetítőket hív segítségül – a szenteket. A szent személyek életpéldájukkal bizonyították, hogy a tökéletesség, az isteni természetű dolgok iránti vágyat már itt a földön tettekre lehet váltani. Aki azt gondolná, hogy szentek csak a középkorban éltek, az téved. A 20. században a diktatórikus politika rendszereknek, különösen a kommunizmus vallásüldözésének következményeként számos hívő embert mellőztek és üldöztek a hite miatt, és sokak vértanúságot is szenvedtek. E vértanúk sorába tartozik a Muravidéken nagy tiszteletnek örvendő Halász Dániel lelkipásztor is.

Halász Dániel 1908. június 24-én cserencsóci szlovén szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. 1928-ban Mariborban lépett be a papi szemináriumba. 1933-ban szentelték pappá és tartotta újmiséjét Cserencsócon (Èrenšovci). Fél évig Ljutomerben működött káplánként, majd 1934 és 1938 között Lendván. 1938-tól haláláig Nagypalina (Velika Polana) plébánosa volt. A tanúk visszaemlékezései szerint minden generációval és társadalmi helyzetű emberrel megtalálta a hangot, de igazán rendkívüli módon értett a fiatalok nyelvén. Bár szlovén származású volt, mindent megtett, hogy magyarul hirdethesse az igét, a reá bízott híveknek. Önszorgalomból és saját költségén tökéletesítette magyartudását Szombathelyen. Nem tett soha különbséget hívei közt a nemzetiségi hovatartozásuk miatt. 1941 októberétől 1942 júliusáig a magyar hatóságok Camplin Ivannal és Jerics Mihállyal együtt bebörtönözték „hűtlenség” vádjával, mivel nem voltak hajlandóak a plébániájuk területén működő kommunistákat feljelenteni. Ezt az ítéletet rendkívül igazságtalannak találta Halász Dániel és nagyon fájdalmasan élte meg, hiszen a feljelentést nem azért tagadta meg, mert támogatta a kommunistákat, hanem azért, mert úgy gondolta, egy paphoz méltatlan mások feljelentgetése. A szombathelyi püspökhöz írt levelében így írt magáról: „Minden muravidéki pap ismer engem, mint a kommunisták elleni nagy harcost.” Gyümölcsöző vallásos ténykedései és az anyaországtól elszakított magyar katolikus közösség felkarolása szemet is szúrt a helyi kommunistáknak. A partizánok 1945-ben tartott gomilicai gyűlésén el is hangzott Halász Dániel megsemmisítésének szándéka.

Amikor 1945. március 16-án, későn este Halász Dániel Lendváról Palinára kerékpározott, Hotizánál egyenruhások állították meg, a folyóhoz hurcolták, majd több lövéssel megölték, holtestét a Murába dobták. Három nap múlva, március 19-én Kótnál a molnár vette észre a vízen úszó holttestet. Amikor kihalászták, döbbenten látták, hogy szeretett papjukat meggyilkolták. Halász Dánielt 1945. március 21-án hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára a nagypalinai temetőben. Halász Dániel emléke a muravidéki magyar és szlovén emberek emlékezetében annak ellenére sem halványodott el, hogy halálának körülményei miatt 40 éven keresztül nem volt tanácsos beszélni róla. A mártír pap emlékét félve, de nagy szeretettel őrizték. Az utolsó években minden évben Hotizán (a Keresztútra a helybeli kereszttől a Muráig az idén március 14-én került sor), valamint Lendván (ahol március 16-án szervezték meg a keresztutat és a papok koncelebrációs szentmiséjét) zarándok-összejövetellel emlékeznek halála évfordulójára. Boldoggá avatási eljárásának megkezdését 2002-ben hirdették ki nyilvánosan. A szentté avatási eljárás, latinul kanonizáció napjainkban két fő részből áll. Először a boldoggá avatási eljárást kell megindítani, erre a helyi püspök jogosult. A boldoggá, illetve szentté avatási ügy kivizsgálásának gyakorlati vezetője az úgynevezett posztulátor. Ő viszi a viasszal lezárt iratanyagot Rómába. Ott újabb alapos vizsgálatnak vetik alá a jelölt életéről készült dokumentációt. Halász Dániel boldoggá avatása még az egyházmegyei szakaszban van, az ügy posztulátora dr. Vinko Škafar. Reméljük, hogy a 64 évvel ezelőtt mártírságot szenvedett Halász Dániel nemsokára hivatalosan is az értünk közbenjáró boldogok sorába emelkedhet. Személyében egy olyan égi pártfogóra talál majd a Muravidék népe, akinek életpéldája és vértanúsága segíthet az elmúlt időszak társadalmi feszültségeinek és tragédiáinak feldolgozásában.

Idézetek Halász Dániel beszédeiből és leveleiből

„Én azt hiszem, hogy nagyobb áldozatot hoztam a magyar nép oltárára, mikor a kisebbségi magyarokért éltem, dolgoztam, szenvedtem, mint egy magyar pap, aki valahol az anyaországban dolgozik. És ami a legnagyobb elismerést megérdemli: a magyar nyelvet nem tudtam, azt megtanultam, éspedig nem kényszerből, hanem kizárólag csak a magyarok iránti szeretetből.”

„1939-ben lettem nagypalinai plébános. De csak három hónapig volt békém. Az alsólendvai plébániában nagy zavarok keletkeztek távozásom miatt. A magyar hívek visszaköveteltek engem, hogy én legyek a plébánosuk. A helyzet olyan lett, hogy az esperes úr 1939 április hónapban hivatalosan megkérdezte, vajon hajlandó vagyok-e az alsólendvai plébániát átvenni, ha az ottani plébános úr onnan elmegy. Ezen felül a magyar hívek is folyton jártak hozzám, hogy menjek vissza Lendvára. (...) Így én biztos voltam, hogy visszamegyek. Nagypalinán még csak testileg voltam, a szívem Alsólendván maradt.” (Halász Dániel: A palinai búzaszem) – Kepéné Bihar Mária és Lendvai Kepe Zoltán (Népújság, 2009. március 18.)


()