A 2013-as MAdT szponzorai


Köszönjük a támogatást!
Vissza
Halbrohr Tamás lett a szabadkai Zsidó Hitközség elnöke
2009. augusztus 21., 17:12

Vele beszélgettünk időszerű témákról • A szabadkai Zsidó Hitközséget 1775-ben alapították. A 19. század folyamán a hitközség folyamatosan fejlődik. A második Világháború idején 6700 zsidót deportálnak el Szabadkáról, többet, mint amennyi zsidó volt, hiszen azokat a személyeket is deportálták, akik önmagukat nem tekintették zsidóknak, mivel felekezetet változtattak, vagy vegyes házasságban születtek. Ebből a 6700 zsidóból mintegy 2 ezer jött vissza. Egész pontos adatokat nem csináltak a zsidók, nem volt rá lelkierejük, illetve reménykedtek, hogy majd hazajönnek. A titói Jugoszlávia megengedte a zsidóknak az Izraelbe való kivándorlást. A 2 ezernek a fele, a munkaképesek, a bátrabbak, az iskolázottabbak, akik kivándoroltak. Jellemzően maradtak az idősek és olyanok, akiknek ilyen nagyon konkrét szakmájuk nem volt. A lágerba szerzett betegséggel, és a kor miatt, tehát az ezer maradék 10 év alatt megfeleződött. Jelen pillanatban a szabadkai Zsidó Hitközségnek 230 tagja van. Jórészt idősebb generáció, bár a háború előtti születésűek nincsenek túlsúlyban, hanem inkább a középkorúak és azok gyerekei. A jelenlegi gazdasági helyzet miatt, az utóbbi 15 évben vagy 20 évben a huszonévesek, az egyetemet végzettek jellemzően elvándoroltak Szabadkáról. Úgyhogy az a szomorú helyzet van, hogy igen kevés a gyermek, igen kevés az ifjú. Nem a vallásosság jellemző a szabadkai zsidó községre, hanem a tradíció tisztelése, a tradíció ápolása. A tagok döntő része úgy gondolja, hogy ezt a tradíciót kell ápolni, és szeretettel kell ápolni, és ragaszkodni kell a tradícióhoz, hiszen a régmúlt történelem és a közelmúlt történelme megmutatja, hogy milyen nagy bajok szármáznak abból, hogy az embereknek, ha nincsenek erkölcsi fékeik, akik nem tartoznak templomhoz, és nem tartoznak családhoz, nem tartoznak erős kötelékhez, azoknak nincsenek gátlásaik, hogy gazemberségeket kövessenek el. Egy tradíciótisztelő, egy családtisztelő ember nem csak önmagára gondol, és nem csak a börtönbüntetéstől függ, fél, hogy ha azon gondolkodik, hogy lopjon, csaljon, raboljon, hanem arra is gondol, hogy ezzel szégyent hozok a családomra, szégyent hozok a közösségemre, és akkor egy tradíciótisztelőt ez is fékezi, nem is kevéssel.

Mint említette, állandóan csökken a hitközségnek a létszáma. Egy péntek esti imához 10 férfira van szükség, tehát minjánra. Lesz qvórum 20 év múlva vagy 40 év múlva?

– A pesszimisták azt mondják, hogy ó, ha mi meghalunk, akkor nem lesz a templomban élet, mivel a zsidó vallás olyan, hogy 10 férfi qvoruma kell ahhoz, hogy az imákat, teljes imákat, hogy el lehessen mondani. De én optimista vagyok, és ahogy az ifjak beérnek, úgy fordulnak, az emberek többsége úgy fordul a tradíciójához, és a múltjához. És remélem, hogy a jövőben is ápolni fogják a szabadkai zsidók a tradícióikat.

A zsidó hitközségek tudásának tekintetében, hol áll a szabadkai hitközség?

– A szabadkai zsidó hitközség ebben a régióban a legtradicionálisabbnak számit. Gondolok itt Dél-Magyarországra, valamint a volt jugoszláv térségre, de akár Bulgáriát, akár Romániát is mondhatom. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Szabadkán több tanult ember is erkölcsi kötelességének tartja, hogy megtartsa a tradíciókat és ápolja is azt, és másokat is oktasson erre.

Miért tartják fontosnak, hogy időről időre konferenciákat rendezzenek, ahol akár az egyszerű szombati szokásoktól kezdve tudást adjanak át.

– Úgy gondoljuk, erkölcsi kötelességünk, hogy jóindulatú embereknek segítsünk abban, hogy kiélhessék a zsidóságukat, hogy kiélhessék a nemzeti hovatartozásukat és a vallási hovatartozásukat, mert ezzel megkönnyítjük a hétköznapi emberek életét. A hétköznapi ember is jobban érzi, hogy hova tartozik, a kisember sem érzi magát magára hagyatottnak, és nem érzi, ha egy közösséghez tartozik, a kisember sem érzi olyan súlyosnak az életterheit. Ha nincs magára hagyva, hanem tudja, hogy tartozik egy közösséghez, akire számíthat betegség esetén, akire számíthat nincstelenség esetén, és akivel megoszthatja az örömeit, ha ünnepe van, ha boldog pillanata van, ha házassági évfordulója van, netán gyereke vagy unokája születik.

Milyen állapotban van a zsinagóga?

– Meg fog az enyészettől menekülni a szabadkai zsinagóga, mert építészetileg az épület stabil és nem fenyegeti hála Istennek az a veszély, mint 1970-ben, hogy összeomlik vagy összeroskad a rossz tetőszerkezet miatt. A tetőszerkezet az teljesen és tökéletesen föl van újítva. Ez a költségek kisebb része volt. Az oroszlánrésze most következne, ha volna miből. Sajnos és szomorúan konstatálom, hogy a nemzetközi zsidó szervezetek alig támogatják ezt az akcióinkat. Az elmúlt érában úgy tudtuk, úgy súgták meg, hogy azért mert nem akarják a kommunista rezsimeket támogatni. Miután ugye már majd 10 éve demokratikus rezsimünk van, most sem támogatják, talán mert a belgrádi kormány elzárkózik a hágai és brüsszeli döntésektől, és akkor egy ilyen kormányt úgy látszik, hogy anyagilag nem akarnak támogatni a zsidó szervezetek sem. Nagyobb eszközöket 1993-94-től kapunk. Engedje meg, hogy megdicsérjem Kasza József volt polgármestert, aki igen csak harcolt és kardoskodott a zsinagóga megmentéséért, és azóta, hát mint egy automatizmussal évről évre némi összeget a város, némi összeget pedig a tartomány is erre a célra ad. Igen nehezen, inkább cseppen, mint csurran erre a pénz, és ilyen tempóban úgy gondolom, hogy egy 15-20 év múlva talán végére is érünk a munkának. Mivel szerződéssel és célzottan ajándékozta a Zsidó Hitközség az épületet a városnak, így az épület multifunkcionális lesz. Tehát úgy a kultúrát, úgy általános városi és emberi kultúra céljait is fogja szolgálni, miként a zsidók vallási céloknak is meg fog felelni. Ha végére érünk a munkának, akkor a templomot újra fel fogjuk szentelni, hogy tudjuk zsinagógának is használni, de ugyanúgy nem fogja a zsinagóga a tekintélyét, sem méltóságát sem rombolni, hogy ha szép és zsinagógához méltó kulturális eseményeknek a színhelye lesz az majdan. És boldogok leszünk, hogyha egy nap megtelik a zsinagóga ezer, vagy ezerötszáz nézővel koncertet hallgatni, vagy akár operát, akár kongresszus színhelye is lehet, akármilyen gyűlés, ahol ugye ennyi ember le tud ülni.

A közelmúltban a Zsidó Hitközség úgy kapott figyelmet, hogy a hitközségnek a temetőjében rongálások történtek. Ezt ön minek tudja be? Volt e előtte példa erre?

– Hála Istennek Szabadkán erre előtte példa nem volt. A szabadkai zsidó temetőben 2 alkalommal is döntöttek le sírköveket, amelyik több részre törtek. Nem tudom, hogy ilyen erős kifejezést kell e használni, hogy meggyalázták a zsidó temetőt. Talán nem, de minden esetre igen fájdalmasan vettük tudomásul, hogy vannak emberek, akik zsidó gyűlöletüket úgy fejezik ki, hogy a temetőinket rongálják meg. Artur Kohl izraeli nagykövet itt létekor nagyon találóan fejezte ki magát, hogy ezt vandalizmusnak nevezni nem kell. Vandalizmusnak lehet nevezni azt, hogy egy elveszített futball meccs után a besörözött szurkoló hazafelé menet dühében ok nélkül kirakatot ver be, esetleg. De aki kiment a zsidó temetőbe, tudatosan, hogy sírokat rongáljon meg. Az nem vandalizmus. Az antiszemita kilengés, az tudatos gazemberség, az tudatos félelem keltés. – Negyela László Márk (Vajdaság MA, 2009. augusztus 19.)


()