A 2013-as MAdT szponzorai


Köszönjük a támogatást!
Vissza
XXXV. Durindó és XLVIII. Gyöngyösbokréta

Egy kis falu a századok forgatagában: Csonoplya


Chomokla, Chamakla, Chamokla, Csomokla, Chomoklaya, Chomoklia, Csonopla, Hügelhorst, Tschonopel, Čonoplja, Csonoplya: egy falu, később puszta, majd az újratelepítést követően nagyközség névváltozatai hat vérzivataros évszázad során. Mert jóllehet népzenei és néptáncfesztiválunk házigazdája a régészeti kutatások tanúsága szerint már a kései kőkorszakban lakott hely volt, a népvándorlás korából pedig éppenséggel gazdag leletanyaggal rendelkezik, első írásos említése (Chomokla) 1399-ből való, amikor Czobor-Szentmihály (a mai Zombor) társaságában a névadó Czobor család birtokaként aposztrofálják.

Az 1409. évi határjárás során (Chamokla) határában a káptalan megbízottja felsorol egy Korhan (másutt Korhat – talán Körhant vagy Körhát?) nevű hegyet, egy Zeek nevű mocsarat, Árokhát halmot, Ay (Alj?) nevű lejtőt, Nagy-Völgy nevű völgyet és Kapusárok nevű sáncot, a kelet felé vezető út mellett pedig egy Gyűrűszék nevű rétet.

Az 1520–1521. évi Bodrog vármegyei dézsmajegyzék együtt sorolja fel a hódoltság alatt elnéptelenedett, talán a mai Nemesmilitics határában létezett Halmos és Vanna falvakkal. A török defterekben (1590) Csonopla 27 adózó házzal szerepel (összehasonlításul: Zomborról ugyanitt 17 házról van adatunk).

A falu később elnéptelenedik (feltehetően a Bécs alatt 1685-ben megvert, erre visszavonuló török sereg dúlta fel), így az 1699. évi Bács megyei összeírás meg sem említi; még 1721-ben is a zombori katonai sánchoz tartozó pusztaként szerepel az összeírásokban. A határőrség feloszlatása után, 1747. november 10-én mint „neo incorporata possessio” (újonnan polgárosított hely) kerül vissza a vármegye hatósága alá. Az újratelepítéskor először bunyevácokat, 1752-ben magyarokat, 1786-ban németeket telepítenek ide.

Innen kezdve gyorsan fejlődik a falu: az 1828. évi országos összeírásban 1416 felnőtt (16-60 év közötti) lakossal szerepel, 1890-ben már 5125 a lakosok száma (2340 német, 1821 magyar, 964 bunyevác). Az 1904. évi belügyminiszteri rendelet Csonoplya határából a korábban hozzá tartozó Békovát (kis puszta Csonoplyától keletre; nem azonos a Szabadka környéki Békova határrésszel) és Babapusztát – a mai Aleksa Šantićot – felveszi az országos községi helynévtárba, így 1910-ben csak 4539 lakost írnak össze (közülük 2240 német, 1592 magyar, 697 bunyevác).

A II. világháború után jelentősen megváltozik a lakosság nemzetiségi összetétele: a németeket kitelepítik, helyükbe több mint 3000 korduni és likai telepest hoznak. Ekkor hurcolták el a község köztiszteletben álló plébánosát, Haug Antal főtisztelendő urat is. (1945 tavaszán tartóztatták le, a mitrovicai börtönbe hurcolják, napokig ütik, verik, éheztetik. Egyesek szerint agyonverték, mások szerint nem adtak neki enni, és nyolc napig tartó éheztetés után meghalt. Méltó emlékjelének felállításával még adósai vagyunk.)

Az utolsó betelepítési hullám a közelmúltban, Jugoszlávia széthullását követően érte el Csonoplyát, így a legutóbbi népszámlálás szerint a falu 4359 lakosának több mint két harmada (3093) szerb, a magyarok száma 668, a horvátoké pedig 242.

A szellemi élet letéteményesei – akárcsak Reményik csodálatos költeményében – a templom és az iskola. A plébániát és az első (katolikus) iskolát 1761-ben alapították. A zsidó iskola alapítási éve 1813, a szerb és a német iskoláé 1903.

A Mindenszentek tiszteletére szentelt templomot 1819-ben, a Telecskai-dombok lábánál kialakított kálváriát (Bácska egyik legszebb kálváriáját) 1878-ban, a Sarlós Boldogasszony tiszteletére emelt szentkúti fogadalmi kápolnát 1890-ben építették.

A magyar kulturális élet a millenniumot követően bontakozott ki, felvirágzása az első világháború után alapított Magyar Közművelődési Egyesülethez fűződik. Az egyesületnek könyvtára, színjátszó és (Gyöngyösbokréta) tánccsoportja volt, emellett a téli időszakban kéthetente ismeretterjesztő előadásokat – ún. kultúresteket – rendezett. Az egyesület szellemi vezetője a később mártírhalált halt Haug Antal plébános úr volt. Az egyesület legnagyobb fegyverténye a Gyöngyösbokréta megszervezése volt 1938-ban, amiről film is készült, amelyet Ivánovics Ferenc és felesége, Erzsébet őrzött meg és bocsátott rendelkezésünkre, és amely jelenleg restaurálás alatt áll, és a fesztivál idején reményeink szerint bemutatásra is kerül, mint egy korszak ritka, de hiteles dokumentuma.

Jelenleg a faluban szerb, bunyevác és magyar művelődési egyesület működik. Az Arany János nevét viselő magyar művelődési egyesület a szerény lehetőségek adta keretek között ápolja az itteni magyarság kultúráját beleértve az anyanyelvi kultúra és a nemzeti hagyományok ápolását is.

A Durindó és Gyöngyösbokréta Fesztivál megszervezésének felvállalásával ez a kis magyar szórványközösség magyarsága és magyarnak maradása mellett tesz hitet.

Dr. Szöllősy Vágó László