Lopott cikk – Tantermi Színházi Szemle 2012
2012. május 09., 10:02
A következőkben a kultura.hu oldalon megjelent, a Budapesten lezajlott Tantermi Színházi Szemléről szóló kritikából – amelynek szerzője Proics Lilla – adunk közre mindösszesen néhány részletet és linkeket, amelyeken tovább lehet utazni ebben a témában.
Miért tartjuk ezt fontosnak? Mert a színházi nevelési programok, amelyeket a drámás szakmai körök nem 2012-ben kezdtek el művelni, még a kritikust is meglepték (mi ez és miért fontos), sőt a Duna TV Kultikon című műsorának műsorvezetője sem tudott kikeveredni lányos zavarából, amikor nem igazán tudta miről beszél. Mi szerencsések vagyunk, hiszen a vajdasági középiskolákban járt már a Kerekasztal és a Krétakör is az elmúlt években (sőt még néhány hazai programot is felsorolhatnánk).
Ezért kihagyjuk a szerző kezdeti tétovázását és inkább azokra a részekre koncentrálunk, amikor izgalmas és pontos rálátást kaphatunk a lezajlott programról.
„A közelségben talált morzsák – Tantermi Színházi Szemle 2012
A Tantermi Színházi Szemlét immár másodszor rendezte meg a FÜGE Produkció a Polgár Krisztina Emlékalap jóvoltából. A pályaműveket Zsótér Sándor, Kaposi László, V. Sárközi Angéla és Deme László bírálta el. A beérkezett százharminchat pályázatból a háromnapos Szemlén húszat láthattak az érdeklődők.
A Szemle programjában szerepeltek, és a rendezvényen végig jelen is voltak a két legrégebbi drámacsoport, a Kerekasztal és a Káva tagjai, akikhez ugyanúgy ellátogatnak konzultációra a műfajban kezdőnek számító, színházban persze gyakorló szakemberek, mint a Kolibri társulatához is. A Kerekasztal drámafoglalkozásának témája a szabadság. Ők az érzékletes című előadásukat, a Csontketrecet mutatták be. A színészek a drámafoglalkozásban nagy gyakorlattal alakítják ki észrevétlenül azt a kommunikációs teret, amelyben a jelenetek megtekintése után együtt lehet dolgozni. Ahogy szinte bármelyik előadásuk, ez is megmutatja a kamaszoknak, hogyan kell színházat nézni – egyáltalán hogyan kell bármit nézni –, kérdéseket feltéve. Csodálatos, ahogy e drámapedagógusok a kamaszok figyelmét eszköztelenül, „csak” a feladatból és magukból képesek pillanatok alatt megszerezni, mindig az alkalomhoz szükséges intenzitással. És tanulságos, hogy soha nem használják „feleslegesen” mások figyelmét. Az előadásaik arra is rávezetik a kamaszokat, hogy a nem defenzív élethez állandóan kérdéseket kell feltenni, ugyanakkor a fontos kérdésekre nincsenek kész válaszok, azokra mindenkinek magának kell rájönnie. A Káva társulata pedig ismertette az Emlékezés drámaprojektet, ami a társadalmi aktivitásra és felelősségvállalásra mutat rá.
A Maladype vezetője, Balázs Zoltán demonstrációt vezetett fel: mesélt a már folyó munkáról, amely a tervek szerint egy év múlva nyilvános perré kerekedik egy tényleges helyszínen, a Fővárosi Bíróság egyik tárgyalótermében. (...)
Juhász Kata Karinthy Frigyes novelláitól ihletett mozgáselőadást mutatott be a Szemle egyik iskolai helyszínén, egy tanteremben. Ezt követően elmesélték a többségben szakmai közönségnek, hogyan szoktak drámafoglalkozást tartani. Szóba kerültek Juhász Kata franciaországi tapasztalatai is (ahol Frenák Pál társulatának tagjaként dolgozott), amelyek szerint az állam a drámapedagógiát kiemelt társadalomformáló lehetőségként tartja számon, ezért markánsan támogatja is.
(...)
A tantermi színházi előadás persze csak formailag újdonság, művelői részéről nem is kíván mást, mint a hagyományos jó színház: szakmailag megalapozottan a jelenre reflektáló, befogadókkal kölcsönösségben gondolkodó alkotókat.”
A teljes cikket itt olvashatja.
Proics Lilla a témában Scherer Péterrel készült interjúját itt ovlashatja.
Forrás: kultura.hu
A fotón: Juhász Kata tantermi színházi előadása. Fotó: Juhász Kata Társulat
Ezért kihagyjuk a szerző kezdeti tétovázását és inkább azokra a részekre koncentrálunk, amikor izgalmas és pontos rálátást kaphatunk a lezajlott programról.
„A közelségben talált morzsák – Tantermi Színházi Szemle 2012
A Tantermi Színházi Szemlét immár másodszor rendezte meg a FÜGE Produkció a Polgár Krisztina Emlékalap jóvoltából. A pályaműveket Zsótér Sándor, Kaposi László, V. Sárközi Angéla és Deme László bírálta el. A beérkezett százharminchat pályázatból a háromnapos Szemlén húszat láthattak az érdeklődők.
A Szemle programjában szerepeltek, és a rendezvényen végig jelen is voltak a két legrégebbi drámacsoport, a Kerekasztal és a Káva tagjai, akikhez ugyanúgy ellátogatnak konzultációra a műfajban kezdőnek számító, színházban persze gyakorló szakemberek, mint a Kolibri társulatához is. A Kerekasztal drámafoglalkozásának témája a szabadság. Ők az érzékletes című előadásukat, a Csontketrecet mutatták be. A színészek a drámafoglalkozásban nagy gyakorlattal alakítják ki észrevétlenül azt a kommunikációs teret, amelyben a jelenetek megtekintése után együtt lehet dolgozni. Ahogy szinte bármelyik előadásuk, ez is megmutatja a kamaszoknak, hogyan kell színházat nézni – egyáltalán hogyan kell bármit nézni –, kérdéseket feltéve. Csodálatos, ahogy e drámapedagógusok a kamaszok figyelmét eszköztelenül, „csak” a feladatból és magukból képesek pillanatok alatt megszerezni, mindig az alkalomhoz szükséges intenzitással. És tanulságos, hogy soha nem használják „feleslegesen” mások figyelmét. Az előadásaik arra is rávezetik a kamaszokat, hogy a nem defenzív élethez állandóan kérdéseket kell feltenni, ugyanakkor a fontos kérdésekre nincsenek kész válaszok, azokra mindenkinek magának kell rájönnie. A Káva társulata pedig ismertette az Emlékezés drámaprojektet, ami a társadalmi aktivitásra és felelősségvállalásra mutat rá.
A Maladype vezetője, Balázs Zoltán demonstrációt vezetett fel: mesélt a már folyó munkáról, amely a tervek szerint egy év múlva nyilvános perré kerekedik egy tényleges helyszínen, a Fővárosi Bíróság egyik tárgyalótermében. (...)
Juhász Kata Karinthy Frigyes novelláitól ihletett mozgáselőadást mutatott be a Szemle egyik iskolai helyszínén, egy tanteremben. Ezt követően elmesélték a többségben szakmai közönségnek, hogyan szoktak drámafoglalkozást tartani. Szóba kerültek Juhász Kata franciaországi tapasztalatai is (ahol Frenák Pál társulatának tagjaként dolgozott), amelyek szerint az állam a drámapedagógiát kiemelt társadalomformáló lehetőségként tartja számon, ezért markánsan támogatja is.
(...)
A tantermi színházi előadás persze csak formailag újdonság, művelői részéről nem is kíván mást, mint a hagyományos jó színház: szakmailag megalapozottan a jelenre reflektáló, befogadókkal kölcsönösségben gondolkodó alkotókat.”
A teljes cikket itt olvashatja.
Proics Lilla a témában Scherer Péterrel készült interjúját itt ovlashatja.
Forrás: kultura.hu
A fotón: Juhász Kata tantermi színházi előadása. Fotó: Juhász Kata Társulat
