A 2013-as MAdT szponzorai


Köszönjük a támogatást!
Vissza
Egy falu számokban
2008. január 25., 21:03

Az adatgyűjtés szenvedélye – Kocsis Miklós kántor a Kishegyesre vonatkozó adatok egyik legjobb ismerője • Ilyenkor, választások táján mindig szóba kerülnek a választói névjegyzékek és rendszerint az a megállapítás, hogy megint nem időszerűsítették azokat, és ismét előfordul, hogy rég elhunyt személyek is kapnak idézést. Sokkal ritkábban fordul elő az, hogy a 18. életévét betöltő választópolgár ne kapna felszólítást. A választások előtt nem egyszer kérték meg Kishegyesen Kocsis Miklós kántort arra, segítsen a névsor időszerűsítésében, egyszerűen azért, mert szinte fejből tudta a meglevő állapotot, ki él még, ki halt meg, ki költözött vidékre, ki jött a faluba…

– Édesapám ordenáncos volt, és az ötvenes években, amikor írták össze a tanyák lakosságát, én kisgyerekként segítettem neki. Valószínűleg innen az a tudásvágy, hogy mi hol van a faluban, ki hol lakik... Eredeti szakmám szobafestő, s inasként Kurin Mihály bácsival is sokat jártuk a falut. A katonaságot követően 1970-től 1982-ig postásként dolgoztam, és nyilván mondanom sem kell, hogy szinte beosztásbeli kötelesség volt tudni, ki hol lakik. A postáskodás idején készítettem először névsort az utcák lakóiról, utána pedig a házak tulajdonosairól is. Ezeket azután időről időre felújítottam, időszerűsítettem. Amikor 1982-ben kántor lettem, már dokumentumok alapján is követhettem a falu lélekszámának alakulását, hiszen hozzá tudtam férni az anyakönyvekhez. A falu névsorát úgy ötévenként fel szoktam frissíteni – kezdi az adatgyűjtő szenvedélyéről szóló mesét Kocsis Miklós.
Nem kérte rá senki, de a névsorokat követően más adatokat is kezdett gyűjteni, rendszerezni. – Hozzáláttam a temetők feltérképezéséhez. Adán láttam egy alkalommal, hogy ez hogyan néz ki, és ennek alapján készítettem el a hegyesi térképét is. Ezt a munkát még nem fejeztem be, de több mint 90 százalékban készen van. Egy másik rendszeres kimutatást viszont felkérés alapján kezdtem készíteni. Egykori polgármesterünk, Sípos Béla a kilencvenes években egyszer felkért, nem készíteném-e el az egy év alatt születettek és elhunytak névsorát a Szó-beszéd című helyi lap számára. Elkészítettem, és ő nagyon meglepődött, amikor látta, milyen alapos munkát végeztem: nemcsak a kért névsorokat adtam le, hanem azt is, hogy a Kishegyesről elszármazottaknak születtek-e gyerekei, és hányan haltak meg közülük. Ez utóbbiak természetesen nem teljes adatok, de nagyobb részüket sikerül beszerezni. Amilyen érdekes, legalábbis számomra, olyan kellemetlen is tud lenni az ilyesmi, ha téved az ember. Leggyakrabban azonban a tévedések úgy adódtak, hogy egyesek belejavítottak a névsorokba, vagy elírták azt – hallottuk Kocsis Miklóstól, aki számára az utóbbi időben egy újfajta munka is adódott.

– Nyolc-tíz éve egy pesti hölgy kért fel először, mivel innen származott, készítsem el számára a családfát, ami nálunk csak most kezd népszerűvé válni. Eddig ugyanis legfeljebb a szülőkről, nagyszülőkről kértek adatokat az emberek, és azt nem is volt nehéz kiállítani. A családfa elkészítése azonban sokkal összetettebb, ott az adatokat már úgy kell felkutatni a könyvekben, gyakran hiányosak is, és le kell őket ellenőrizni... Sokan azt hiszik, hogy csak bejönnek a plébániára, és öt perc alatt meg is kapják a kért adatokat. Nagyon kell figyelni a születési dátumokra és az elhalálozási időpontokra, mert a halotti anyakönyvben gyakran csak az szerepel, hogy hány éves volt, s mikor utánanézek, kiderül, hogy az adatokat bediktáló rokonok annak idején nem jól tudták a születés időpontját. A legtöbb buktatót azonban a gyakori családnevek jelentik. Ha mondjuk állandóan és csak ezt csinálnám, akkor körülbelül egy hónap kellene egy teljes családfa elkészítésére, ez természetesen magába foglalja a teljes leányágak felvázolását is, persze dokumentálva a születések, házasságok és elhalálozások időpontját – mondja Kocsis Miklós.

Természetesen az is érdekelt, tudja-e pontosan a falu jelenlegi létszámát, de gondolkodás nélkül rávágta, hogy valamivel kevesebb, mint ötezren élünk itt, majd pár pillanaton belül előkeresett egy ívet, és már sorolta is, hogy adatai szerint egészen pontosan 4720-an vagyunk, s a 2005-ös névsor alapján ebből majdnem 4500 a választópolgár, ami azt jelenti, hogy a falu igencsak elöregedőben van. Nemrégiben készült el egyik legnagyobb munkája, az 1800 és 1829 között Kishegyesen születettek és elhunytak teljes névsora. Most dolgozik a soron következő időszakon. (P. I.) (Magyar Szó, 2008. január 25.)


()